alapítvány

Látogatás a X. Vukovári Magyar Bálon

 

Február első hétvégéjén az alapítványunk néhány tagja ellátogatott a Duna partján fekvő horvátországi városkába, Vukovárra. Utunk célja az volt, hogy kapcsolatba lépjünk a Vukovári Magyarok Egyesületével és részt vegyünk az általuk szervezett 10. Magyar Bálon. Házigazdánk az egyesületben tevékenykedő Petőfi Sándor ösztöndíjas lány volt, aki elkalauzolt bennünket a városban és környékén, elmesélte a település szomorú történetét.

Régi magyar nevén Valkóvár egy fejlődő, dinamikus kikötőváros volt, míg 1991-ben Horvátország kikiáltotta függetlenségét. Ennek következtében a Jugoszláv Néphadsereg közel három hónapon át ostromolta szerb-horvát határon fekvő várost, amely a többszörös túlerővel szemben végül elesett, a fogságba esett védők nagyrészét kivégezték. A pusztító ostrom alatt az épületek javarészt megsemmisültek, a még álló, szitává lőtt házak a mai napig emlékeztetik az arra járókat a polgárháború szörnyűségeire.

 

Ezen a történelmi szempontból igen jelentős településen immár 10. alkalommal szervezték meg a Magyar Bált, a horvátországi magyarság egyik legjelentősebb eseményét. Erre az eseményre nem csak a környező településekről, hanem Horvátország minden tájáról érkeztek vendégek, közel 350-en. A különféle Magyarországon és Horvátországban tevékenykedő tánccsoportok fellépéseit hajnalig tartó mulatság követte finom falatokkal, tánccal, muzsikával, tombolával.

Házigazdánktól megtudtuk, hogy a vukovári magyar közösséget nagyrészt magyar-horvát, magyar-szerb vegyes házasságok leszármazottjai alkotják, akik sokszor alig vagy egyáltalán nem tudnak magyarul. Ennek kapcsán újra megfogalmazódott bennünk, hogy mennyire fontos ezeken a szórvány településeken a magyarság identitásának erősítése. Bármilyen magyar esemény, rendezvény alkalom arra, hogy felébressze az ott élőkben a rejtőző hovatartozásukat, lehetőséget ad arra, hogy vállalják, büszkék legyenek magyar felmenőikre.

 

 A vukovári magyar bálról bővebben ebben a videóban, 5.00 -tól, tájékozódhatnak.

 


Könyvadományozás Borzsován

 

2018 január 20-án Alapítványunkkal a Kárpátalján fekvő Borzsovára látogattunk hogy mesekönyvadományokkal segítsük a helyi Nefelejcs óvodát. Az óvodában 30-40 gyereket foglakoztatnak magyar nyelven. Látogatásunk sajnos hétvégi napra esett, így személyesen a gyerekekkel nem találkozhattunk, de egy alapítványi munkatársunk a napokban visszament hozzájuk ismét, hogy további könyveket adományozzon a gyermekeknek. 

Kárpátalja egészen más világ, mint, amit az anyaországban megszokhattunk.  Nagy a szegénység és nehéz a megélhetés, különösen Kelet-Ukrajnai háború óta, így a helyiek minden adományt szívessen fogadnak. Ha tehetjük látogassunk el e szükséget szenvedő magyar vidékre. A látnivalókon túl, a helyi magyarok szegényes életét és kilátástalan lehetőségeiket látva kaphatunk új erőre, hogy még nagyobb lendülettel munkálkodhassunk a tágabb köz javára.

 

 


Birkator a Meződi ökofarmon

 

Magyarország-szerte sokfelé élnek azok a nagyon kedves emberek, akik annak idején még barlangászás keretei között ismerték meg egymást. Olyannyira jó barátság alakult ki köztük, hogy nem túl régen, 2010-ben úgy döntöttek, hogy közösen vesznek egy régi parasztházat, ahol az általuk vásárolt háztáji állatokat és azok szaporulatait nevelik. De nem holmi közönséges farmot szerettek volna létesíteni, hanem egyenesen egy „ökofarm”-ot, ahol természetes körülmények között tarthatják jószágaikat, így biztosítva az egészséges húsárut családjaik számára. Így is tettek és helyszín után se kellett sokáig kutatniuk. A csapat egyik tagja felajánlotta a cél érdekében nagyszülei rég nem lakott meződi házát és az ahhoz tartozó portát.

Meződ egy kis falu Baranya megyében Dombóvártól nem messze délre, ahol az ökofarmon látogatásomkor négy élénk disznót ugyancsak négy barátságos borjút, több mint két tucat kacsát, két libát és öt birkát tartottak. Az állatállomány cserélődik, évente több alkalommal összegyűlik a csapat ezen a helyen és levágnak néhányat a megbeszéltek alapján. Most a birkákon volt a sor, ennek kapcsán érkezem ide Tarnai Tamás szervezésében, akit mint a KÉRA (Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány) atyjaként ismertem meg. Őt is és kislányát, Livit is lelkes tevékenykedés közepette találtam, amikor odaértem 10 óra körül. Tamás és a többi felnőtt épp azon morfondírozott, hogy lenne a legcélszerűbb megnyúzni a birkákat, ugyanis a húsuk mellett a szőrüket is felhasználják – a szomszéd faluban lakik egy szűcs, ő szokta a bőröket kikészíteni. Livi addigra elsajátította a góréban tárolt kukoricacsövek kézi morzsolásának bűvös rejtelmeit, apró ujjacskáival kettőről már le is szedte a szemeket. Sőt mi több, ekkor már két birka feküdt, délutánig még három hasonló sorsra jutott. A birkák hagyományos feldolgozásához a rémfa / rendfa nevezetű faállványt használták. Bár a finomabbnál finomabb házi sütésű édes és sós sütemények halmazában nehéz volt eltalálni a pálinkásüvegig, de többé-kevésbé mégis sikerült.

Ezen a szép, helyenként felhős, borús de napos, szeles és esős, ragyogó napsütéses szombaton a kicsi is és a nagyok is megtalálták szórakozásukat – ki a birkaláb ínszalagrendszerének feltérképezésében, ki pedig a más vidékeken jellemző nyúzási módszerek eszmecseréjében. Véleményem szerint ez egy remek kezdeményezés a városban lakó, de szívében falusi emberek számára is, hogy tiszta, friss és igazán saját húsokat fogyaszthassanak.

 


Kárpátalján járt az Alapítvány!

 

Borongós, hűvös novemberi reggel virradt ránk, ám nem szeghette ez sem kedvünket ezen a napon. Hajnali négy körül keltem útra Tarnai Tamás útitársaként, Kárpátaljára a Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány nevében. Tisztában voltunk vele, hogy hosszas, nem feltétlen zökkenőmentes út vár ránk, de hajtott előre a tudat, hogy ismét valami maradandót hozhatunk létre, olyan értéket, melyről hisszük, hogy az idő múlásával egyre jobban kiteljesedik, s ezáltal célunk – egységes, erős, fejlődő és gyarapodó nemzetet létrehozni – megvalósulhat.

Mindketten izgatottan vártuk, hogy átérjünk vérge a határon. Mivel Tamás még nem járt a történelmi Magyarország ezen részén, örültem hogy bemutathatom kicsiny hazám egyik oldalát. Na, de nem kirándulás céljából vágtunk ám bele ebbe az útba.

Kiruccanásunk fő célja, hogy egy újabb elkötelezett taggal bővüljünk Bence Vivien kárpátaljai egyetemista hallgató személyében, aki az eskülevelek aláírásával hivatalossá tette elkötelezettségét a KERA-val szemben. Egy diákszervezeten keresztül került kapcsolatba alapíványunkkal, s több műhelymunka s más rendezvény után született meg benne a döntés, miszerint szeretne csatlakozni és elősegíteni az alapítvány céljait. Sajnos az Esztergomi eskütételen nem tudott megjelenni, de ezennel bepótolta lemaradását, sőt. A hivatalos aláírás után meghívott minket otthonába, ahol vendégszerető család és finoman illatozó ebéd várt ránk. Öröm volt tapasztalni, hogy szülei szintén “értékmentők” a maguk módján, hisz támogatják, bíztatják abban gyerekeiket, hogy ápolják hagyományaikat, sőt, tegyenek magyarságuk megmaradása érdekében.

Így került hát fel eskülevelünkre a 14. aláírás. Mivel az idő már fogytán volt, nehéz szívvel, de búcsút mondtunk a ház gazdájának. Útközben még megcsodálhattuk a táj szépségeit, szívtunk egy nagyon a Kárpátaljai friss levegőből, s szívünkbe zártuk ezt a napot.

„Én otthon éreztem magam, mindenütt otthon vagyok és biztonság érzetem van, ahol a magyar szót hallom és magyar szokásokat látok, számomra nincsenek határok” - hangzódtak el Tamás szavai, melyekkel teljesen együttérzek. S nincs is talán ennél szebb küldetés, minthogy ezt maradandóvá tegyük, megőrizzük, hogy ezáltal unokáink is tudják majd otthon érezni magukat.

 

 


Megalakult az Őrzők Szövetsége!

 

Szeptember 29 és október 1 között, Esztergomban ünnepélyes keretek között megrendezésre került a Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány Őrzők szövetségének eskütétele. 14 Alapító Őrző született, akik szabad elhatározásból, önakaratukból döntöttek úgy, hogy a magyarság megmaradását és gyarapodását szolgálják életük során.

 

A rendezvényt jelenlétükkel megtisztelték azok is, akik még nem határozták el magukat az eskütétel mellet, viszont munkájukkal önkéntesen támogatják és figyelemmel kísérik a szervezetet.

 

A hétvége péntek este kezdődött az Esztergomi Szent Péter és Pál Plébánia zarándokszállásán egy közös vacsorával. A fiatalok Magyarország, Kárpátalja, Erdély és Felvidék különböző településeiről érkeztek. A csapatépítő játékoknak köszönhetően az este folyamán mindenki közelebbről is megismerhette egymást. Mint kiderült az összegyűltek között akadt: kézműves, diák, matematikus, pilóta, vállalkozó, néptáncos, HR-es, stb. E színes kép ellenére mindenkit egy cél vezérel: tenni valamit a magyarságért. A jelenlévők közül mindenki véleményt nyilváníthatott a szervezetről, elmondhatta hogyan vált a csapat részévé és hogyan látja az alapítvány jövőjét. Az elhangzottak reménységgel töltötték el a jelenlevőket. A szempárokban égett a lelkesedés, cselekvésvágy és az elszántság tüze.

  

A szombat közös reggelivel kezdődött. Ezt másfél órás blokkokban történő tanácskozás követte, ahol közös erővel sikerült összeállítani az éves programtervet amelyben mindenki egyaránt kiveszi majd részét. A falon lógó táblát igen hamar ellepték az ötletek. A délután műhelymunkával telt.

 

18.00 órakor kezdetét vette a várva-várt ünnepség. Az eskü a Vármúzeum kápolnájában hangzott el. Szózattal kezdtünk, majd egy rövid köszöntő után, a KÉRA alapítója Tarnai Tamás, elmondta a 18 pontból álló esküszöveget, melyet az őrzők közösen elismételtek. Az esküdtek átnyújtották egymásnak az esküleveleket, melyet mind a 14 alapító aláírt. A szertartás a magyar és a székely Himnusszal zárult. Az Őrzők gratuláltak egymásnak és egy szép vacsorával ünnepelték meg életüknek e meghatározó eseményét. Az est közös zenéléssel és tánccal zárult.

 

 


Csaba királyfi, csillagösvényen...

Fergeteges élményben volt része a közönségnek az Államalapítás ünnepén 2016. augusztus 20-án, Pécsett, a Dóm téren. A Magyarok Kenyere ünnepséget követően, G. Nagy Ilián Csaba királyfi székely nemzeti rockoperáját adták elő. Az egyik főszereplő, a kozármislenyi Rudán Joe volt, aki a főmágust alakította. A darab látványos effektjeivel és fülbemászó dallamaival történelemtudáunkat is hivatott bővíteni.

Az esemény facebook oldalán olvashatunk néhány hírt és a közönség által készített képeket tudjuk megtekinteni.

Ide kattintva a Háromföld portálon videókat is nézegethetünk az előadásról.

Csaba királyfi történetétéről, a Hadak útjáról és a Csillagösvényről információkat itt és itt, valamint ezen az oldalon találunk.

A darab ősbemutatójáról szóló összefoglelókat az erdely.ma hírportalon és a székelyhon.ro oldalon taláunk.

 

 


Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak!

Elkészült az 1956-os emlékév hivatalos dala és imázsfilmje.

Az "Egy szabad országért" című dal ezen a linken meghallgatható a népszerű videó-megosztó oldalon.

Az imázsfilm itt megtekinthető.

Az emlékév csatornáján további kisfilek elérhetők.

Ide kattintva a hivatalos oldal is megtekinthető.

 

A forradalom idejéből képeket nézegethetünk, korabeli rádiótudósításokat hallgathatunk, történeteket olvashatunk ezen az oldalon, amely az ötvenedik évfordulóra készült.

 

 


Háromkötetes mű készült Székelyföld történetéről

Mítoszok, tévhitek, téves történeti elképzelések helyett hiteles, kutatásokon alapuló adatok, valamint értékelő, elemző megközelítés. Ez a lényege a most megjelent Székelyföld története című, háromkötetes történettudományi műnek. A nagymonográfia 22 szerző összefogásával készült; közérthető stílusával a szakemberek mellett a székelység iránt érdeklődő nagyközönséget szándékozik megszólítani. A munka egyik társkiadója az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja. - olvashatjuk a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán megjelent írásban.

A kiadvány előkészítése 3 évet vett igénybe, majd 2011-ben kezdődhetett a munka, melynek eredményeként megszületett a 2200 oldalas mű 22 szerző tollából és kutatásaiból.

Az MTA írását itt olvashatjuk, a könyvebutatóról pedig itt.

Erre a linkre kattintva az első kötet bevezetőjét is átfuthatjuk.


1946 - egy évvel a világháború után

„1946 – egy évvel a világháború után” címmel Alapítványunk társszervezésében konferenciát tartottak Pozsonyban 2016. július 1-jén a második világháború utáni megtorlásokról és kegyetlenkedésekről. A konferencia után megkoszorúztuk a BS6-os bunker mellett tavaly felállított emléktáblát, majd szentmisén vettek részt az áldozatok lelki üdvéért.

A Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete, a Pozsonyi Balassi Intézet és a Petržalka−Engerau−Ligetfalu Polgári Társulás, valamint a Kárpát−medencei Értékmentő Alapítvány és a BS−6 Fűz Polgári Társulás közös szervezésében megvalósuló konferencia és megemlékezés a Pozsonyligetfaluban kivégzett áldozatoknak állít emléket.

A konferenciát Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta, a tavalyi emlékműavatásra azért is szükség volt, hogy a temetetlen áldozatoknak emléket állítsanak. Emlékezni és emlékeztetni kell ezekre a történelmi eseményekre – fogalmazott Bárdos Gyula.

A rendezvényen dr. Köteles Ágoston mérnök a Szovjetunióba hurcolt magyarokról, Tóth Endre Eduard Beneš háború utáni nemzetiségi politikájáról szólt. Szabó József Temetetlen halottaink, a pozsonyligetfalui tragédia címmel tartott előadást. Mgr. Jerguš Sivoš, a konferencia szlovák előadója az 1945−48 között Szlovákiában működő munka− és gyűjtőtáborokról tartott előadást.

A konferencia után a rendezvény a Ligetfalun tavaly felállított emléktáblánál folytatódott. A BS6-os bunker melletti emléktábla az ártatlan áldozatoknak állít emléket. A koszorúzás előtt Molnár Tamás atya felszentelte a táblát, majd Flórián László felolvasta Csáky Pál levelét. Csáky üzenetében kiemelte: „Végignézve azon a tizenkét hónapon, amely a ligetfalusi áldozatok emlékművének felállítása óta történt, az Eppur si muove igazsága nyílik meg előttem: és mégis mozog a föld, és mégis mozdul a világ! (…) most, 2016-ban is itt van néhány becsületes ember, akiknek fontos az igazság és fontos az utólagos végtisztesség megadása is az ismeretlen áldozatoknak. S a tavaly elültetett kis szimbolikus fa nő, növekedik: az idén immár tudományos konferenciát is gyümölcsözött, nem is akármilyet.”

A megemlékezést Varga Anita éneke, Boráros Imre és Molnár László szavalata tette meghitté.

A szervezők célja, hogy ősszel kötetben adják ki a konferencián elhangzott előadásokat, és ez alapul szolgálhat majd a kutatások folytatásának. Jövőre ismét szeretnének konferenciát és megemlékezést szervezni, ezzel kívánnak tisztelegni azok előtt, akiknek még a végtisztesség, a temetés sem adatott meg.

A teljes cikk és részletes beszámoló olvasható a felvidek.ma hírportálon.

Az eseményről készült képeket a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság közösségi médiaoldalán láthatjuk.

 


Erdélyben jártunk

2016. május 12 és 17 között Alapítványunk három képviselőjével Erdélyben jártunk.

Az öt tartalmas nap alatt öt értékes találkozón vettünk részt, megismerkedhettünk helyi civil szervezetek vezetőivel, nagyon sokat tanultunk tőlük és rengeteg értékes információval és tettvággyal tértünk haza, amelyet az élmények, látottak és hallottak váltottak ki.

Útvonaluk Nagyváradtól Kolozsváron át, Udvarhelyszéken keresztül a Csíkvidékre vezetett, ahol Csíkszeredán és Csíksomlyóban is jártak.

A pünkösdi búcsú közösségi élménye páratlan esemény volt, amelyhez egy hihetetlen égi jelenség is társult: a szürke esőfelhők körbe-körbe úsztak felettünk az égen. Az embernek olyan érzése volt, hogy látva a magasba tartott zászlókat, az összegyűlt tömeget, mindig meggondolták magukat és irányt váltottak. Nem áztunk meg. A szél a Hármashalom-oltár körül is csak néha futott végig, jelezve, hogy velünk van, de nem veszélyként. Még az égiek is megerősítették hitünket és összetartozásunk erejét.

Az út fő célja kettős volt: körbejárni értékeinket és szorosabbra fűzni a civil kapcsolatokat.

A civil kapcsolatok élővé tételének ügyében nagy lépést tettünk, amikor útjára indítottuk a Magyar Értékhálózat levelezőlistánkat, melynek működtetésével az a célunk, hogy az egyes szervezetek (egyesületek, alapítványok, szövetségek, stb.) között a párbeszédet és az információcserét gyorsítsuk és erősítsük. Ehhez csatlakoztak az erdélyi szervezetek, akiket meglátogattunk.

A levelezőlistán az egyes szervezetek az aktív információ megosztás okán:

- megoszthatják a programjaikat, akcióikat,

- kérdezhetnek egymástól a legjobb megoldásokat keresve a működésükben,

- pályázataikhoz partnereket találhatnak,

- megoszthatják a listán a többi résztvevőkkel az eredményeiket,

- üzenetet küldhetnek egymásnak, ha a honlapjaik frissítésére kerülnek.

Levelezőlistánk politikamentes, vitamentes, célja az információ, és a tudás megosztása és a tanulás, hogy a levelezőlista munkájában részt vevő szervezeteink minél hatékonyabban tudják a vállalt céljaikat teljesíteni, azokhoz társakat, partnereket, támogatókat találni.

Amennyiben szeretne bővebb információt kapni a levelezőlistánkról, forduljon bizalommal munkatársunkhoz a karpat.alapitvany@gmail.com címen.

Utazásunk céljának másik felének teljesítése jeléül hamarosan bővítjük Értéktárunkat. Minden értékünket természetesen ilyen rövid idő alatt nem tudtuk körbejárni, ám sok helyen álltunk meg, így azok rövidesen feltöltésre kerülnek Értéktárunkba.

 

 


A Pozsonypüspöki Óvoda és Alapiskola „kisdedlátogató” tevékenységét támogattuk

Ahogyan az Alapítványunk nevében is szerepel, elsődleges tevékenységünk az értékmentés. Mi lehet nagyobb értékű, mint magyar ajkú gyermekeink, nemzetünk sarjai? Őértük és számukra végezzük mi is alapcél szerinti tevékenységünket. Ezért különösen örülünk, ha közvetve is, részt tudunk venni a Pozsonypüspöki Óvoda és Alapiskola tevékenységében.

A felajánlásunkról íródott cikk itt olvasható.

Az átadásról készült képeket itt tekinthetik meg.


Dunajszky Gézának ítélték idén a Civil Becsületrend díját

A révkomáromi Duna-menti Múzeum Kultúrpalota épületében április 9-én, szombat délután, másodízben adták át a Civil Becsületrendet. Az idei elismerést a pozsonyi író, helytörténész, pedagógus, kórusvezető, a Pozsonyligetfalui Emlékmű Előkészítő Bizottság alapítója, a Ligetfalu Polgári Társulás elnöke, Dunajszky Géza vehette át a kuratórium tagjaitól. Az eseményen Klemen Terézia, a Szlovákiai Civil Becsületrend alapítója megnyitó beszédében elmondta, hogy ezt díjat olyan személynek szánják, aki kiáll a zsidó-keresztény értékek mellett, aki a közösségért végzett áldozatos munkájával, erénnyel és példával elöl jár.

Híreket az eseményről itt, itt és itt olvashatnak.

A hírek.sk portál videóösszefoglalóját ezen a linken tekinthetik meg.

 


A pozsonyi Medikus kertben fejeztük ki tiszteletünket március ifjainak

Idén március idusán a pozsonyi Medikus kertben található Petőfi szobornál helyezték el képviselőink Alapítványunk koszorúját, amellyel tiszteletünket fejeztük ki a 168 évvel ezelőtt szabádságukért bátran kiálló ifjak iránt.

Az ünnepséget megnyitó beszédében, Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország nagykövete kiemelte, ünnepi megemlékezésünk magában hordozza a Pilvax ifjai szabadságvágyát, épp úgy, ahogyan a határon túl élő magyarok mindennapi harcait és egyenlő élet iránti vágyát is. 

A felvidéki ünnepségekről folyamatosan frissülő cikket itt olvashatjuk.


Koszorút helyeztünk el a pozsonyligetfalui emléktáblánál

2016. március 14-én, hétfőn, Alapítványunk képviselői az elesettek tiszteletére koszorút és virágot helyeztek el a pozsonyligetfalui emléktáblánál.

Képek megtekinthetők a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság facebook-oldalán.

Több, mint hét évtizede, a Benes-dekrétumok alapján százezreket űztek el otthonukból, küldtek kényszermunkára és sokakat gyilkoltak le a felvidéki magyarok közül, nemre, korra való tekintet nélkül.


Támogassuk a huszti magyar iskolát!

A Magyar Patrióták Közösségének szervezésében január 30-án, szombaton 17 órai kezdettel lélekemelő jótékonysági estet rendeztek a Magyarság Házában. A rendezvényen a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes adott műsort. A bevételt a Huszti Magyar Tannyelvű Álatlános Iskola felújítására fordítják.

Alapítványunk sajnos nem tudott részt venni a jótékonysági rendezvényen, de anyagi forrásainkhoz mérten támogattuk a huszti magyar iskola megmaradását.

Erre buzdítunk mi is mindenkit, aki teheti, adományával segítsen a határon túli magyar tannyelvű iskola megmaradásáért tett fáradozásokban! A részletekről itt olvashat.

"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Kölcsey Ferenc: Huszt


Jótékonykodtunk az orfűi falubálon

A farsangi időszak alatt minden évben megrendezik a falu bálját Orfűn, ahol a belépőkből és tombolaszelvényekből befolyt összeget valamilyen jótékony célra ajánlják fel. Idén a helyi idősek otthona felújítási költségeit támogatta minden résztvevő, ahogyan Alapítványunk képviselete is. A megnyitó fülbemászó dallamai az Abaligeti Általános Iskola fúvószenekarának előadásában hallhattuk, míg a retrohangulatról az Eurodance Tánciskola diákjai gondoskodtak pörgős, szórakoztató műsorukkal.

 


XIX. Felvidéki Magyar Bál

Alapítványunk képviselői idén első ízben vettek részt a XIX. Felvidéki Magyar Bálon, amelynek a libádi művelődési ház ad otthont 1996. óta. A szervezésnek köszönhetően egy rendkívül jó hangulatú, kiemelkedő és sok pillanatában felemelő eseményen vehettünk részt, amely minden bálozónak felejthetetlen élményt adott. Az est fővédnöke Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke volt, a rendezvény támogatói között pedig, sok más közéleti szereplő mellett helyet foglalt Csáky Pál európai parlamenti képviselő is.

A Felvidék.ma bállal kapcsolatos cikkét itt olvashatjuk, a képgalériát pedig itt lapozhatjuk.


Palóc falvak és városok - Határmente napjainkban

Palóc  zászlóavatás, zászlószentelés és konferencia volt 2016. január 22 -én Balassagyarmaton a szimbolikus jelentőséggel bíró Vármegyeházában. A Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány által szervezett rendezvényen felszentelt palóc zászló és címer határon átnyúló összetartozás jelképe. Az esemény fővédnöke Csáky Pál európai parlamenti képviselő volt.

A konferenci​a fő üzeneteként fogalmazódott meg, hogy nemzeti önazonosságunk megőrzése érdekében fontos, hogy​ minél többet őrizzük ​meg a régi emlékeink​ közül, illetve, hogy egységesülő világunkban találjunk​ és teremtsünk​ olyan ​új jelképeket, amelyekhez ragaszkodva ​hosszú távon is ​megőrizhe​tjük regionális, helyi kötődéseinket és kötődésünket.

A Felvidék.ma által készített beszámolót az eseményről itt olvashatják.