alapítvány

A pannonhalmi főapátság

 

A Világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttese a Dunántúl egyik legértékesebb, legimpozánsabb építészeti emléke páratlan kulturális és művészeti kincset őriz. Az ezeréves monostor épületei különböző korok üzenetét őrzik, jelenlegi formájában leginkább klasszicistának nevezhető, de számos középkori eleme is fennmaradt.

Az itt látható tárgyi emlékeknek és gazdag kulturális örökségnek az adja sajátos szépségét, hogy egy élő szerzetesközösség mindmáig eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja őket. Éppen ezért a monostor sokak számára nyitott épületében mindig vannak olyan helyek, ahová csak a közösség tagjai léphetnek be. Az épületegyüttesben működik az ország egyik legnívósabb középiskolája a bencés gimnázium.

 

 Az apátság története 996-ban kezdődik amikor Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is.

Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője még a tatárokat is vissza tudta verni a monostor-erőd falai alól. Az egyre nagyobb jelentőséget kapó bencés intézmény 1541-től főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban a szerzeteseknek menekülniük kellett. A súlyosan megrongálódott épületeket az 1700-as években nagyrészt barokk stílusban építették újjá.

A további fejlődést II. József 1786-os rendelete akasztotta meg, amikor a többi szerzetesrendhez hasonlóan a bencés közösségeket is feloszlatta. I. Ferenc alapította újra az apátságot 1802-ben, a rend főleg a középiskolai oktatásra koncentrál azóta is. A kommunizmus évei alatt is működött a gimnázium, korlátozott keretek között tevékenykedhettek a szerzetesek is. A rendszerváltás óta kapott nagyobb lendületet az idegenforgalmi infrastruktúra kiépítése.

 

A Pannonhalmi Szent Márton Bazilika ma látható épületének nagy része a XIII. század elején épült kora gótikus stílusban, ám az újabb régészeti kutatások szerint korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Felszentelése valószínűleg 1224-ben volt.

Az ötven méter hosszú, háromhajós bazilika, négy jól elkülönülő részre tagolódik. A templomot Mátyás király uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély csillagboltozatos mennyezete, a mellékhajók keleti vége és a Szent Benedek-kápolna gyönyörű cseppkőboltozatával. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. Az épület mai formáját, díszítését, berendezése nagy részét a XIX. század második felében végzett restaurálásnak, személy szerint ifj. Storno Ferencnek köszönheti.

A templom homlokzatát Róth Miksa műhelyében készült mozaikkép díszíti a monostor két alapítója, Szent István és I. Ferenc alakjával. A legutóbbi renoválás 2012-ben fejeződött be, a bazilika újra régi fényében ragyog, egyszerű, de egyben nemes belseje a szerzetesi mindennapokra fókuszál.

 

A templom másik főbb része a román stílusú altemplom ahol a fő látnivaló egy XIII. századi ülőfülke, amelyet Szent István székének is neveznek, lévén hogy a legenda szerint azon a helyen áll, ahol hajdanán az államalapító fatrónja lehetett. A hagyomány szerint, ha valaki úgy tud beleülni a trónba, hogy háta hozzáér a háttámlához, miközben lábai leérnek a földig, abból egyszer még király lesz.


A XV. század második felében épült kerengőt a templommal egy különlegesen díszes, XIII. századi kapu, az ún. Porta Speciosa köti össze. A vörös márványból és fehér mészkőből épült kaput a templom védőszentje, Szent Márton képe díszíti. A kerengőfolyosó által körülölelt kis belső kertet gyakran Paradicsomkertnek is nevezték, a középkorban elsősorban gyógynövényeket termesztettek itt. A folyosó végén lévő Szent István-kápolnában a két, Róth Miksa által készített üvegablak Benczúr Gyula egy-egy híres festménye alapján készült.


A monostor további érdekessége XIX. századi klasszicista nagytermben lévő könyvtár. Az apátság több százezer kötetből álló állománya Magyarország egyik legnagyobb könyvgyűjteménye. Itt őrzik az első magyar nyelvű emléket, a tihanyi apátság alapítóiratát 1055-ből.


Szintén nem elhanyagolhtó látivaló az apátsághoz tartozó arborétum és gyógynövénykert. A régi korok szerzetesei nagy gonddal termesztették és gyűjtötték a gyógyításhoz szükséges növényeket. A XIX. századra már mintegy 80 fa- és cserjefajt telepítettek az apátság arborétumába, majd később angolkertté alakították. Az arborétum területén ma több száz fa- és cserjefaj található, s ezek egy része különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta.

Védett botanikai értékei mellett igen gazdag a terület énekesmadár állománya is. Az arborétumban található levendulaültetvény közelében gyógynövénykert mutatja be a hagyományos kolostorkerti gyógynövénykultúrát. A látogatók megismerkedhetnek a gyógy- és fűszernövényekkel, megkóstolhatják gyógyteákat, a lepárlóüzemben nyomon követhetik a levendulaolaj készítésének folyamatát.

Pannonhalma és környéke híres borvidék is, így természetesen az apátságnak is kivette a helyi borok készítésében. A borászati vezetések során egy kis sétát követően a tárlatvezető bemutatja a látogatóknak az Apátsági Pincészet épületét (a présházat és a borházat), ismerteti a borkészítés technológiai folyamatát. A pincelátogatás befejezéseként a vendégek megkóstolhatják az apátsági borokat is. 

 

A Főapátság honlapja itt található.

 

Szöveg forrása: 1

Képek forrása: 1 2 3 4