alapítvány

Debrecen - Református Nagytemplom

 

A debreceni Református Nagytemplom az ország egyik legszebb klasszicista stílusú épülete, egyben Debrecen jelképe, és a magyar reformátusok szimbolikus jelentőségű főtemploma. Építészeti jelentősége mellett befolyásos történelmi események színhelye is volt, ami tovább emeli a templom jelentőségét.

 

A ma is álló templom egykori elődjét, egy egyhajós templomot feltehetően 1290 és 1311 között építettek a város földesurai. Ezt nem sokkal később a Tiszántúl legnagyobb gótikus építményévé, egy háromhajós csarnoktemplommá bővítették. Ám  a templom az 1564-es tűzvész áldozata lett. Helyére csak 1648-ban építették fel a Veres-toronyot, amelyben I. Rákóczi György ajándéka, a harminc éves háború ágyúiból öntött harang hívta istentiszteletre a gyülekezetet.  Az újjáéledt katedrálist ugyanakkor 1802-ben szintén felemésztették a lángok.

 

Az újjáépítéséhez persze új tervekre volt szükség, olyanra mely illeszkedik a már meglévő alapokhoz. Végül Péchy Mihály kéttornyú, kupolás nagytemplomára esett a választás.

Az alapkő letételére 1805-ben került sor, a nyugati tornyot 1818-ban, a keleti tornyot 1821-ben építették fel, de az első istentiszteletet már 1819-ben megtartották. Az eredeti elképzelés azonban pénzhiány miatt megdőlt. A terveket Rabl Károly segítségével átalakíttatták, még pedig úgy, hogy az eredeti tervektől eltérve kupola nélkül építették meg, és hogy a kupola hiányát ellensúlyozzák, a két tornyát közelebb helyezték egymáshoz. Ettől lett olyan az épület formája, hogy aki oldalról látja a nagytemplomot, az azt gondolja, hogy könnyebb átugorni, mint megkerülni.

Az így elkészült templomot Móricz Zsigmond találóan a következőképpen jellemezte: "Két tömör tornyával mint hortobágyi bika, szembenéz az idővel". Az embernek pedig valóban akár az az érzése is támadhat ha szemben áll a debreceni Református Nagytemplommal, hogy olyan a nézése, mint a komor bikáé.

 

A templom belseje református jellegéből adódóan egyszerű, puritán. A templomi berendezéshez tartozó, igen gazdag úrasztali felszerelések (kelyhek, kannák, edények, terítők, abroszok) is csak a nagyobb egyházi ünnepeken kerülnek elő. Ezek legkorábbi darabjai a 17. századból származnak, nem egy közülük jellegzetes debreceni ötvösmunka, esetleg erdélyi fejedelmek ajándéka.

 Méreteit tekintve a Nagytemplom adatai a következők: 90 cm magas falazott teraszon áll, kelet-nyugati irányú tulajdonképpeni mellékhajója 55 méter hosszú 15 méter széles, észak-déli főhajója (két végében az orgonákkal, déli végében a szószékkel) 38 méter hosszú és 14 méter széles.

A tornyok magassága 61 méter. Befogadóképességét illetően igen eltérő adatok láttak már napvilágot, mintegy 3000 ülőhely van benne. A templombelső monumentalitását csak fokozzák a fehérre festett hatalmas falfelületek és a sarokpilaszterek árnyékhatása. Mindezt a berendezés fentebb ismertetett puritánsága csak erősíti.

 

Az épület emellett fontos történelmi események színhelye is volt. Itt olvasta fel Kossuth Lajos 1849. április 14-én a Habsburgok trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot, s itt választották meg Magyarország kormányzójává is. 

 

A templom honlapja itt található.

 

Szöveg forrása: 1 2 3 4 

Képek forrása: 1 2 3 4 5