alapítvány

Segesvár történelmi központja

 

Segesvár a középkori európai kultúra egyik azon kevés fennmaradt építészeti példája Kelet Európában, melyre méltán büszkék a lakói. A város történelmi központja 1999 óta az UNESCO Világörökséget gazdagítja.

Segesvár mai arculata egy hosszadalmas történelmi eseménysorozat eredménye, amely II. Géza, árpád házi király azon dicséretes lépésével vette kezdetét, aki 1141 és 1161 között szászokat telepített a környékre. A Segesvár környéki szászok a fejlettebb mezőgazdaság és ütőképesebb hadászati technika mellett a kézműves polgári rétegük által egy gazdag városi kultúrát is magukkal hoztak. Ennek a gyors kibontakozását a tatárjárás késleltette.

A tatárjárást követően a történelmi központ fokozatosan épült be tornyokkal és várfalakkal, amelyek között gyümölcsöző céhek működtek. A céhek feladata volt a város egy-egy bástyájának karbantartása és védelme, ezért a ma is álló bástyák az egykori céhek neveit viselik.

Ugyancsak 14. században kezdődött el a vártemplom valamint a turisták körében népszerű Óratorony építése. Az utóbbi épület 1556-ig a városházaként is működött. Benne található a híres zenélő órája, amelyen a 12 apostol ezüstből készült szobrocskája jár körbe. A kuruc szabadságharc idején a vár 14 bástyájából 5 megsemmisült. A várdombra egy 1642-ben épült 178 fokos falépcső vezet fel, melyet diáklépcsőként ismernek, mivel a dombon működött az országszerte híres szász evangélikus gimnázium.

Segesvár hangulata lenyűgöző minden évszakban. A pasztellszínekben játszó az idő próbáját kiállt, ódon épületek, a keskeny kövezett utcácskák és az égbe meredő bástyák és falak felejthetetlen sétára csalogatják az idelátogatókat.

 

Szöveg forrása: 1

Képek forrása: 1 2