alapítvány

Miskolc- Lézerpont látványtár

Viselettörténeti értékmentés

Nézed meg az öltözékemet és megtudod, ki vagyok.Több száz éven keresztül igaz volt ez a mondás, hiszen a viselet a társadalom működéséhez nélkülözhetetlen információkat közvetített: a társadalmi hierarchiában betöltött helyet, az egyén vagyoni helyzetét, családi állapotát, életkorát és élethelyzetét tükrözte. Ugyanakkor a viseletekben hihetetlen változatosság alakult ki évszázadok alatt a különböző néprajzi tájegységek, sőt azon belül a falvak között is. A szorgos kezű menyecskék és asszonyok – szigorúan szabott keretek közötti – szépre törekvése nyomán, évszázadokon keresztül változott, fejlődött. Ám ahogyan változott a világ, feleslegessé vált a szembeötlő információk hirdetése a viselettel, így nagyanyáink, nagyapáink hajdan hordott ruhái, a szekrények, ládák mélyére, padlásokra, bolhapiacokra, szemétre, kerültek. Ám ahol meg is őrizték ezeket a káprázatosan díszített, változatos viselettörténeti múltról mesélő ruhadarabokat, ott a molyok, vagy az anyag öregedése, elérése miatt foszlottak szerte a hajdan büszkén hordott ruhák.

A Kárpát-medencében az egykori gazdag viseletek napjaikra nem csak kikoptak a hétköz és ünnepnapokból, de számos helyen már fel sem lelhető a szépanyáink által még felöltött hajdani viselet és annak díszítőelemeit. Éppen ezért is rendkívüli, hogy több mint három évtizedes értékmentő tevékenység nyomán nyílhatott meg Miskolcon a Kárpát-medence viseleteiből című tárlat, amelyhez hasonló bemutatásra az 1896-os Millenniumi Kiállítás óta nem volt példa. A Lézerpont Látványtárban több mint 330 eredeti népviseletet látható: 173 múzeumi baba felöltöztetve és még 176 viselet dombormű szerűen installálva. A Kárpát-medencében élő népcsoportok, tájegységek, falvak jórészt feledésbe merült 100-150 évvel ezelőtti viseleteiből, a fejdíszektől a csizmáig, bocskorig, a gyermek viselettől a legény, a menyecske, az öregasszony viseletig. A Miskolcon látható tárlaton, a ráadásul olyan viseletek láthatók, amelyeket egykor valóban felöltöttek ünnep vagy hétköznapokon, templomba, vagy a fonóba menet, az élet kezdetekor és az utolsó útra térőt elkísérve.

A megdöbbentő gazdagságú változatos gyűjtemény Barna György magángyűjtő munkájának eredménye, aki az elmúlt évtizedek alatt olyan tárgyi emlékeket kutatott fel és gyűjtött össze, amelyek nélkül múltunk jelentős szelete örökre elveszett volna. A gyűjtőt néprajzos szakemberek győzték meg arról, hogy mindezt közkinccsé kell tenni, hiszen mára már eltűnt, a világban szétszóródott népcsoportok viselete, kultúrája válik így bemutathatóvá, dokumentálhatóvá. Két évbe telt, míg a viseleteket kiválogatták, rendbe hozták, katalogizálták és az ember méretű babákat felöltöztették. A gyűjtő elmondta – nagyon, félt, hogy tönkremennek, kifakulnak, a fénytől, és a portól a régi hímzett, festett szövetek, ruhadarabok. Ám most már nyugodt, hiszen a felöltöztetett babák körül bezáródtak az üvegfalak, a 200 négyzetméteres helyiség a legszigorúbb konzerválási követelményeknek is megfelel.

A kiállítást felkereste több civil szervezet, hagyományait felkutatni akaró népcsoportok leszármazottjai, akik kérték, hogy ez alapján dokumentálhassák őseik elveszettnek hitt viseletét. A kiállításon – amely több ezer kilométeres utazást helyettesítő élménnyel ajándékozza meg a látogatót – a többi között látható a mezőkövesdi, nyitrai, kéméndi, máramarosi, torockói, vistai, kalocsai, ecseri, sióagárdi, kapuvári viselet. Így együtt látva mindezt, kialakulhat a látogatóban egy átfogó hiteles kép a néprajz egyik egyre inkább a múlt ködébe vesző területéről, a népviseletekről.

A Kárpát-medencei népviselet legnagyobb tárházát egy magángyűjtőnek, Barna Györgynek köszönhetjük.