Az 1456 július 4-e és 21-e között lezajlott nándorfehérvári csata a magyar történelem egyik legemlékezetesebb dicspillanata. A magyarországi török háborúk egyik legjelentősebb csatájában a főként magyarokból, és délszlávokból álló keresztény sereg jelentős győzelmet aratott a korszak legrettegettebb birodalma, az oszmán birodalom felett. A győzelemnek köszönhetően mintegy 70 évre megállították az oszmán törökök Magyaroszág felé terjeszkedését.
Az eseménynek óriási volt a nemzetközi visszhangja. III. Kalixtus pápa miután augusztus 6-án tudomást szerzett a győzelemről, pápai rendeletet bocsátott ki, melyben a győzelemre való tekintettel elrendelte a déli harangszót, mely 1456 óta minden délben emlékezteti a világot a győzelemre. Ám ezzel még nem volt vége. A győzelemnek szimbolikus jelentősége is volt. A kereszténységnek eme hatalmas győzelme a legyőzhetetlennek tekintett gonosz pogány betolakodók fölött, oly naggyá tűnt, hogy a pápa erre a napra (augusztus 6) tette át a Krisztus színeváltozásának, vagyis Jézus isteni dicsőségének megnyilvánulásáról emlékező ünnepet.
Maga a csata kezdetben nem sok reménnyel kecsegtetett a keresztények számára. II. Mehmet török szultán 1456 július 4-én a magyarországi hódító törekvéseinek, és a Balkán félsziget bebiztosítása érdekében megkezdte a kulcsfontosságú Nándorfehérvár ostromlását. A szembenálló felek pontos számáról becsült adatok vannak. 40 000 fős reguláris, 30 000 fős irreguláris oszmán sereggel szemben Szilágyi Mihály 5-7000 fős várőrségen kívül egy Hunyadi János vezette kb. 10 000 fős sereg, valamint egy Kapisztrán János által vezetett 30 000 fős keresztes sereg próbálta feltartóztatni a korszak egyik legerősebb birodalmát.
A csata lefolyása:
A török támadás 1456. július 4-én indult. A várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte. Július 14-én Hunyadi megérkezett Zimonyba, majd áttörte a Dunán felsorakozó török hajózárat, biztosítva ezzel az utánpótlást, és a bejutást a várba.
Miután a hatalmas török rohamok során ledőlt a külső várfal, július 21-én a szultán általános rohamot vezényelt.
A törökök behatoltak a várba egészen a piactérig. Hunyadi ekkor kinyittatta a belső várkaput, és páncélos lovasokkal visszaverte a támadást. Ennek ellenére a törökök végtelen sokaságban özönlöttek a várfal felé. Dugovics Titusz ekkor magával rántotta a mélybe a lófarkas zászlót kitűzni akaró törököt.
Július 22-én a keresztesek egy kisebb csapata átgondolatlanul nekirontott a török erőknek. Hunyadi csapatai csatlakoztak hozzá. A nagy harcban a török tüzérség ágyúi különösebb őrizet nélkül maradtak. Ezt vette észre Hunyadi, és elfoglalta az ágyúkat. Kis idő elteltével a törököket már saját ágyúikkal lőtték. Július 23-án hajnalban a várvédők látták, hogy a szultáni sereg az éj leple alatt elmenekült.
A csata bővebb leírása az alábbi videóban tekinthető meg: