Szabács viadala

Az 1476-os szabácsi csata I. Mátyás egyik legfontosabb török elleni ütközete. Mátyás nem hagyhatta következmény nélkül, hogy a török Temes megye feldúlása, és Nagyvárad ostroma után, rabszolgák sokaságával hagyta el az országot. Sziléziából visszatérve ezért egy 10.000 főből álló magasan képzett zsoldossereggel délnek indult, és 1476 január közepére megérkezett Szabács alá, hogy nekilásson annak elfoglalásához.

A Száva-parti Szabács várát nem sokkal az ütközet előtt, 1470-ben építtete a török, és az onnan kiinduló szeremségi portyázásaival állandó rettegésben tartotta a környéket.

A csata döntő mozzanata február 15-e. A harc kezdetben úgy tűnt, hogy csak déltől estig tart. A végső kimerítő roham után, mindkettő fél visszavonult. A magyarok megvárták, hogy a holtfáradt török helyőrség nyugalomra térjen. Amint ez megtörtént, a vár másik oldalán, a fedett árokban korábban elrejtőzött, fekete seregbeli vitézek kirohantak, s az erősséget annak leggyengébb, akkor éppen védtelen pontján támadták meg. Ezalatt a király a serege többi részét társai után vitte, akikkel egyesülve, még virradat előtt ádáz küzdelemben legyőzték az ellenfelet és kézrekerítették a várat. Foglyot nem ejtettek, a jancsárokat állítólag mind egy szálig lekaszabolták. Mátyás, miután az erősség kijavításáról és újonnan fölszereléséről gondoskodott, visszatért Budára.

A küzdelemet nem csak a siker miatt őrzi híven a magyar emlékezet. Szabácsi ütközet kapcsán maradt fenn a magyar világi költészet első nyelvemléke, a „Szabács viadala”. A 150 sorból álló, ismeretlen szerző által írt nyelvtöredék a legterjedelmesebb magyar történeti ének.

További részletek a csatáról az alábbi videóban tekinthetőek meg:

Forrás: youtube.com