A hollókői ófalu Magyarország leghíresebb néprajzi értéke. Aki egyszer járt ezen a magyar népmesékbe illő tájon, az többé nem felejti. Nem véletlenül vált a gyönyörű palóc táj, és annak idillikus faluja a világörökség részévé 1987-ben. Az Ófalu 67 védett házát ugyanis az UNESCO is jegyzi. Nem csak első magyar résztvevőként került a listára, hanem a világ első olyan falujaként, mely kiérdemelte ezt a címet.
A falu határát egy nagy fekete holló mása őrzi. A település főutcájában a Kossuth utcában sorakoznak a jellegzetes fehér, tornácos, deszkamellvédes, kontyolt palóc parasztházak. Az 1909-es tűzvész után kapták mai egységes formájukat, és szerencsére most már több mint száz éve szinte teljesen változatlan a falukép.
A műemléki védelem alatt álló házak legnagyobb része ma már az idegenforgalmat szolgálja, legtöbbe be is mehetünk, különböző kiállításokat nézhetünk meg, kézműves foglalkozásokon vehetünk részt, de vendéglátóhelyként is funkcionál némelyik, belekóstolhatunk a palóc konyha remekeibe, sőt meg is szállhatunk egy-két, a falusi turizmus céljaira átalakított házban.
A Hollókő jelképének is számító, a falu központjában, a domb tetején kialakított „szigeten” áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek, és amelynek egyszerűségéből fakadó szépsége ma is megkapó. Hollókő a palóc régiót jellemző, a történelmi, egyutcás, fésűs beépítésű falutípust képviseli, melynek alapstruktúrája a központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken elhelyezkedő házak kettős vonala, amely úgy alakult ki, hogy a családok egyetlen telekre építkeztek, és a létszám növekedésével az utcára néző első ház mögött egyszerűen egy újat emeltek.
A kontyolt, nyeregtetős, háromhelyiséges parasztházak homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített, faoszlopos, deszkamellvédes tornácok („hambitusok”) szegélyezik, amelyről közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező.
Az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyet a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is. A házakhoz általában a geomorfológiai sajátosságokhoz alkalmazkodó pince is tartozott. A hagyományos paraszti életforma emlékeit nemcsak az Ófaluban, hanem a falut környező tájban is felfedezhetjük. A domboldalak hosszan elnyúló parcellái, a vár mellett a hajdani, nagy kiterjedésű fáslegelő maradványa, a patakvölgyben a parasztfürdő szintén a faluközösség mindennapjairól, a tájjal való harmonikus kapcsolatáról mesél.
Hollókő közössége, melynek döntő többsége ma már az újfaluban lakik, féltő gonddal és szeretettel védi és gondozza az Ófalut és védett házait, mely közösségi, lelki, vallási életet, munkaalmat és a hagyományaik megőrzésének és bemutatásának lehetőségét biztosítja számukra.
Visszatérve az ófalu látnivalóira, a falu legöregebb házában rendezték be a falumúzeumot, ahol egy középparaszti nagycsalád otthonába pillanthatunk be. A 100 évvel ezelőtti időket megidéző enteriőrben a hagyományos használati és dísztárgyak, bútorok mellett a gazdálkodás során használatos kéziszerszámokat is láthatunk.
A postamúzeumban korabeli tárgyak, fotók mellett Mikszáth és Madách leveleit is megtaláljuk. A babamúzeum nagyszabású gyűjteményében mintegy 200 népviseletbe öltöztetett porcelánbabát találunk. Több épületben is részt vehetünk kézműves foglalkozásokon, lehet korongozni, gyertyát önteni, kékfestőzni, szőni, vagy akár csuhébabát készíteni.
A számos hagyományőrző rendezvény közül a húsvétolás és a pünkösdölés a legnépszerűbb, ünnepnapokon gyakran láthatjuk a híres palóc népviseletet is.
A falu honlapja itt található.
