Az erdélyi Hollókő – Toroczkó

Torockó a Kárpát-medence legépebben és leghitelesebben fennmaradt népi építészeti együttese. Egyedi értékekkel rendelkezik Erdély számára, ugyanúgy ahogy Magyarország számára Hollókő. Ugyanakkor itt található a Kárpát-medence legrégebbi, 1668-ban épült, in situ megőrzött parasztháza, amelyet egy nemzetközi program keretében a Transylvania Trust alapítvány újított fel.

A falunak a természeti értékek mellett jelentős épített és szellemi öröksége is van: a házak egyedi, csak itt jellemző stílusban épültek. A Transylvania Trust alapítvány munkájának köszönhetően, amely Budapest V. kerülete önkormányzatának támogatásával zajlik immáron közel 20 éve, 1999-ben Torockó kapta meg a legjelentősebb európai építészeti díjat, az Európai Unió Europa Nostra-díját, „138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes kiváló helyreállításáért, mely szakmai körök kezdeményezésére, a legmagasabb műemlékvédelmi követelmények betartásával, határokon átnyúló támogatással és helyi elkötelezettség eredményeként valósult meg”.

Maga a falu Torockó a Torockói-hegység északi részén, a Székelykő és az Ordaskő sziklái által közrezárt katlanban fekszik. A népszerű mondás szerint Torockón kétszer kel fel a nap, először, ahogy szokott, kakasszóra, pirkadatkor, azután eltűnik a Székelykő irdatlan sziklatömbje mögé, hogy pár perc múlva ismét előbukkanjon a hegy mögül, az ébredező falura vetve éltető sugarait.

A tatárjárás után az ide költözött székelyek mellé III. Endre felső-ausztriai németeket telepít a faluba, akik meghonosítják a vasfeldolgozást és a települést az erdélyi vasgyártás egyik központjává fejlesztik. A német lakosság a XVIII. századra elmagyarosodik, a falu lakói ma is döntő többségükben magyarok.

A pár éve szépen felújított főtéri házak egységes stílusukat annak köszönhetik, hogy az 1870-es tűzvész után szinte valamennyi épületet újjá kellett építeni. A község központját a főtér közepén álló, fallal körülvett unitárius templom uralja. A mai formájában a XVIII. századi épület belsejét a falubeliek kézimunkái díszítik.

A tértől a Székelykő felé tartó utcában egy régi vízimalom épülete áll. A főtéren megvan még az ún. vajor, a forrás táplálta vízmedence. Ugyancsak a főtéren találjuk a Néprajzi Múzeumot, (nyitva: nyáron K-V 9-17) ahol megnézhetjük a jellegzetes kézzel festett bútorokat, szép régi népviseletet, a torockói népművészet egyéb alkotásait, a vasgyártáshoz használt tárgyakat és régi fényképeket.

Torockón áll a történelmi Magyarország legrégebbi faháza, ablak fölött a fagerendába az 1668-as évszámot vésték. Ablakkeretei vörösre vannak festve, ami a falu elleni 1702-es osztrák támadás emlékének mementója. Tiltakozásul évtizedekig vörösre festették a helyiek az ablakkereteket.

Érdemes elmenni a temetőbe is, ahol a teljesen egyedi torockói temetkezési szokásokat ismerhetjük meg. A sírkert egy meredek domboldalban fekszik, a sírhelyeket a domboldalba vízszintesen befúrva alakították ki. A kisebb fajta sírkamrákba így családi kriptaként is működnek. A temetőt a falutól délre a Torockószentgyörgy felé vezető útról érhetjük el.

Szöveg forrása: 1 2

Képek forrása: 1 2 3 4 5 6 7 8 9