Gyilkos-tó és a Békás-szoros

A Gyergyószentmiklóstól 25 km-re fekvő Gyilkos-tó és a Békás-szoros Erdély egyik legismertebb tájképe, igazi természeti ritkaság. A tó sajátosságát és varázsát a keletkezésekor elárasztott fenyőerdőből visszamaradt, fenyőcsonkokkal teletűzdelt, zöldes árnyalatú vízfelület adja meg, és az északon magasló Kis-Cohárd 1344,5 m magas sziklatömbjével.

A tó keletkezésére a legelfogadottabb magyarázat az, hogy 1837-ben a nagy esőzések következtében a Gyilkos-hegy egy része leszakadt és belecsúszott a völgybe. Az agyagos törmelék eltorlaszolta a patak útját, és az így keletkezett természetes gát mögött felgyülemlő víz elárasztotta a völgyet és az erdőt, amiről napjainkban csak a tóból kísértetiesen kiálló fatörzsek csonkjai tanúskodnak.

A tó eredeti neve Vörös-tó, román neve is ezt tükrözi, Lacul Roşu, melyet a belefolyó patakok vöröses színű hordaléka miatt kapott. A Gyilkos-tó név pedig onnan jön, hogy a legenda szerint, mikor a hegy beleomlott a völgybe, az itt legeltető pásztorokat is maga alá temette, és az ő vérük festette vörösre a tó vizét. A 983 m magasan fekvő tó jövője meglehetősen bizonytalan, mivel az ide szállítódó és lerakódó tetemes hordalékmennyiség miatt már száz éven belül teljesen feltöltődhet.

A tó mellett, az országút mentén van a Békás-szoros, mely a Kárpátok egyik legdrámaibb hasadékvölgye. A szorosban az országutat több kilométeren keresztül 2-300 m magas sziklafalak szegélyezik, az út és a patak éppenhogy elfér, de több helyen is alagutat fúrtak a sziklába.

A tóval kapcsolatos legendát itt olvashatják 

Szöveg forrása: 1 2 3

Képek forása: 1 2 3 4 5 6