A végtelenbe nyúló délibábos pusztáról, ég felé meredő gémeskútjairól, méneseiről, juhnyájairól és pásztor hagyományairól híressé vált vidéken 1973-ban hozták létre hazánk első nemzeti parkját. A Hortobágyi Nemzeti Parkban hatalmas füves-szikes legelők között piciny erdőfoltok, az ősi medrekben kialakult kisebb-nagyobb mocsarak, időszakosan vízzel borított szikes-tavak és azokból kialakított halastavak is találhatók. Ez utóbbiak csábították ide vízi és parti madarakat, valamint a több tízezres csapatokban érkező darvakat, melyek a Hortobágy leghíresebb késő ősszel átvonuló madarai. Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb füves pusztáját, a Hortobágyot 1999-ben a Világörökség részévényilvánították, a nemzeti park egész területeBioszféra Rezervátum. Hortobágy a puszta 2013- óta szerepel hungarikumaink hivatalos listáján.
A középkortól a szilaj jószágtartás helyszíne a Hortobágy-folyó mentén lévő gyéren lakott puszta, mely a 15-19. században fokozatosan Debrecen város birtokába került. A puszta leghíresebb építménye a Kilenclyukú-híd, amely aHortobágy-folyó a Máta-gázlójánál 1833-ra készült el. Tervezője Povolny Ferenc volt. Magyarország leghosszabb és legszebb közúti kőhídja lábánál 1892-óta rendezik a messze földön híressé vált Hídi-vásárt.
Napjaikban Hortobágyon, a pusztán éppúgy élnek pásztorok, mint egykoron. Mai munkaruhájuk egykori viseletük mintájára készült el. Mai munkaadójuk a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. Felújították az egykori pásztorszállásokat, melléjük hagyományos szélárnyékokat is építettek. A turisták szervezett programok keretében nézhetik meg, miként vigyázzák a pásztorok jószágot a pusztában.
Hortobágy jelképe a Mátai Ménes, amely Európa tradícionális ménesei közé tartozik. Több mint 300 éves múlttal büszkélkedhet. Az itt tenyészett nóniusz lófajta története is izgalmas: egészen a Napóleoni háborúkig nyúlik vissza. Hajdan Hortobágy-pusztán legeltették a környékbeli falvak, városok lakóinak lovait. E ménesek sorából kiemelkedett Debrecen szabad királyi város ménese, melyből származó egyedek az egész ország lótenyésztésére hatással voltak. Ez a ménes tekinthető a mai Mátai Ménesnek elődjének, amely 250 lovával Magyarország egyik legjelentősebb lótenyésztő központja.
Hortobágyon haladt keresztül az Alföldön vezető fontos kereskedelmi útvonalak egyik legjelentősebbike, az erdélyi sóbányák kincsét szállító „sóút”. A 17. századtól a kereskedelem megélénkülése miatt számos csárdát is építettek az útvonal mentén, melyek utódai – a Látóképi, a Kadarcsi, a Kishortobágyi, a Nagyhortobágyi, a Meggyes és a Patkós csárda – a mai napig állnak.
Hortobágy településa legcsekélyebb mértékben sem viseli magán a puszta életmódbeli, néprajzi, építészeti hagyományait. A község évtizedeken át főként a Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak lakóhelyéül szolgált. Épületei az 1960-as, 70-es évek vidéki építészetére jellemző típusházak. A település az elmúlt évtizedekben vált a vidék idegenforgalmi központjává, így egyre több „neonépies” jellegű épületet is láthatunk.
