A nedeci várát Berzeviczy Kakas építtette 1310 körül és a palocsai, ólublói és szepeshelyi várak mellett, magyar királyság északi határ védelmét látta el, ami azért is volt kulcsfonotsságú mert a lengyel-magyar határ csak a XIII. század vége és a XIV. század eleje közt állandósult a Bialka, pienini Dunajec és középső Poprád vonalán. A fokozatosan bővülő erődítény a közel hétszáz éves fennállása alatt végig lakott volt, miközben nagyon sokszor gazdát cserélt. Birtokolták a Drugeth, a Zápolya, a Horváth, a Laski és a Salamon családok, sőt egy rövid időre a Berzeviczyek is újra megszerezték. Egymást követő magyar családok tulajdonában a vár egészen megmaradt 1945-ig maradt.
Az I. világháború után, 1920-ban, a Szepesi-Magúra egy részével Lengyelországhoz csatolták.
A II. világháború után kifosztották, majd államosították, 1949-ben került a Lengyel Művészettörténeti Társaság kezelésébe, akik ma is működtetik.
A várhoz több érdekes legenda és valós történet kapcsolódik. Valós alapokon nyugszik például az, hogy a Berzeviczyek egyik tagja a 18. században benősült az inka uralkodói családba.
A legenda egyik változata szerint Nedec várában rejtették el az inkák kincsét, a másik változat megelégszik annyival, hogy itt csak a kincs helyének hurokírásos leírását találta meg a Berzeviczy és inka pár egyik késői leszármazottja 1946-ban.
