Vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. A szokások és hiedelmek zömének szempontjából azonban többnyire farsang vasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja a farsangot.
Néhol, különösen K-en és É-on a határa kitolólik. A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák.
Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve.
Magyarországon a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként.
Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében.
A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni.
Ezt az is bizonyítja, hogy a karnevál – amely olasz jövevényszó –,
bár számos európai nyelvben megtalálható, nálunk a farsangra nem honosodott meg.
A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik.
Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul.
Történeti adatok tanúsága szerint a 15. sz. óta ismeretes és kedvelt, és számos formája ma is él Magyarországon.
Leggyakrabban adománygyűjtő szokással kapcsolódik (dőre, bakkuszjárás).
A farsangi mulatságok a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játék (halottas játék, betyárjáték, lakodalmas játék, rabvágás).
A busójárás a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása.
Erdély több helyén húshagyókedden adták elő a dúsgazdagolás elnevezésű dramatikus játékot is.
A farsangban gyakori az állatalakoskodás, mint pl. a gólyaalakoskodás, kecskealakoskodás, lóalakoskodás, medvealakoskodás.
A maszkos alakoskodók dramatikus játékai és a felvonulások mellett fontos esemény az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban vagy más közösségi helyen.
A mulatság gyakran elkülönült nemenként és korcsoportonként (asszonyfarsang).
Kezdete néhol a farsang utolsó előtti vasárnapján, a lányok vasárnapján kezdődik (talalajvasárnap).
A Felvidék némely területén a vasárnapja előtti ún. kövércsütörtök a mulatozás első napja.
A legények a muzsikusokkal végigjárják a falu utcáit. A lányos házak előtt táncolnak, és a házbeli lányt is megtáncoltatják, aki ezért pénzt ad a legénynek. A pénzből a muzsikusokat és a mulatozás költségeit fizetik.
A farsanghoz általánosan elterjedt köszöntő szokások (farsangi köszöntő, sardó vasárnap, talalajvasárnap), ill. adománygyűjtő felvonulások is közös mulatsággal zárulnak. Legények és fiúgyermekek versengő ügyességpróbái is ismeretesek voltak néhol farsangkor ( kakasütés, gunárnyakszakítás).
Magyarországon is élt az Európaszerte ismert szokás a böjt és a farsang tréfás küzdelméről (Cibere vajda és Konc király). Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, ill. az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés (halottas játék, téltemetés).
A farsanghoz számos termékenységvarázsló (termékenységvarázslás), ill. termésvarázsló cselekmények és hiedelmek kapcsolódnak; ezek részint a köszöntők jókívánságaiban, a dramatikus játékok egyes mozzanataiban nyilvánultak meg, részint bizonyos, elsősorban a kender növekedésével kapcsolatos előírásokban, Pl. a farsangi mulatságban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyan e célból hosszú laskát kell főzni.
Sokfelé elterjedt hit szerint húshagyókedden kell a vetnivaló kukoricát lemorzsolni, vagy bizonyos gyümölcsfákat, ill. a szőlő négy sarkán
egy-egy tőkét megmetszeni.
A farsang legarchaikusabb elemei a hétfalusi csángók boricatáncában és a különféle állatalakoskodásokban kereshetők. A szokásainak alakulására számos történeti utalásból következtethetünk. Világi és egyházi írók, katolikus papok és prot. prédikátorok egyöntetűen elítélik a farsangi mulatozást, amelyet az ördög ünnepének tartanak.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon