Az Aracsi pusztatemplom a vajdasági magyarok egyik legősibb és legértékesebb műemléke,
mely már a középkor óta hirdeti a helyi magyarok jelenlétét a térségben.
A templom feltehetőleg a 13. század első harmadában épült, egy korábbi templomot felváltva.
Az épület eredetileg három köríves, apszisos, nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós, bazilikás szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt.
Ferences rendi kolostor is tartozott hozzá.
A templomból mára a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a
toronnyal maradt fenn eredeti állapotában, az idő és a történelem vasfogait állva.
Az 1970-es években kezdődtek el az állagmegőrző munkálatok rajta.
A templom körül település terült el, mely a 16. századi törökdúlás során elnéptelenedett. A templom innentől fogva, máig tűri a vajdasági rónaságon keresztülsöprő szeleket, időjárási viszontagságokat.
Sok népi legenda is köthető e monumentális épülethez. Az egyik legenda szerint maga Szent István királyunk van a
pusztatemplom alatt eltemetve. Vicuskát, egy libabásztorlányt egyszer levezette a jótündér királyunkhoz, kinek
elpanaszolta milyen rossz sorsa van a családjának. A király felébredt és azt ígérte, hogy amikor majd újra megszólalnak a templom harangjai, akkor ő feljön a mélyből és megsegíti a Délvidéken árván maradt, szenvedő magyarságot. A nagy
király arra kérte Vicuskát, hogy addig is őrizzék meg a templomot.
Népi hiedelmek szerint minden tizenharmadik év
Szent István-napjának éjszakáján a Pusztatemplomnál több helyen kék lángok láthatóak,
majd az éj közepén megnyílik a föld, és a földből kiemelkedik egy tüzesen izzó üst,
telis tele vakítóan fényes sárga arannyal. Az üst mellett egy tündér áll, azt mondva: “Gyertek emberek, itt az arany!
Építsétek vele újjá a Pusztatemplomunkat!”
A templom Bánátban, Törökbecse, Beodra és Basahíd települések által alakított háromszögben található, mezőgazdasági földekkel körbevéve. Földúton közelíthető meg.
