A farsang

A farsang vízkereszttől (január 6.) nagyböjtig (a húsvétot megelőző 40. napig, húshagyókedd éjfélig)
tartó időszak. Hagyományosan a vidám lakodalmak, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A
farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep,
alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.

A magyarság körében a farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel
a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl. első
menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após
kontójára fogyasztott stb.).

Bár a farsang vízkeresztkor kezdődik, a népi hagyományban mégis csak az utolsó három nap,
farsangvasárnap, farsang hétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot. Ezt a farsangzáró három napot
humorosan farsang farkának is nevezik, melyet hatalmas mulatság és lakomázás övez. Húshagyókedd
éjfélkor viszont minden lezárul, beáll a 40 napos böjt. A böjti időszakban „torkos csütörtök” az a nap,
mikor felfüggesztették a böjtöt, hogy elfogyaszthassák a megmaradt farsangi ételeket.

A farsang környékén a népi hagyományok szerint:

Január 22.
Vince napja, amely termésjósló nap. A közmondás szerint „ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”.

Február 2.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, egyházi ünnep, a népi hagyomány szerint
azonban időjárásjósló nap is. Ha ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és enyhe időt talál, még
visszabújik, mivel ez azt jelenti, hogy hideg idő várható a tél hátralevő részére, ha viszont csípős hideget,
akkor a tél hamar véget ér. A gyertyaszentelés szertartását sok helyen megtartják még ma is. A szertartás
előtt hagyományosan minden tüzet eloltottak, majd az új tüzet megáldották, azután az áldott tűzről a
gyertyákat meggyújtották, majd körülhordozták. A hívek hazavihették a tűzről meggyújtott gyertyát, hogy
otthonukat is bevilágítsa és megtöltse meleggel.

Farsangi népszokások:

Farsangi táncmulatság
Farsangkor három napos táncmulatságot tartottak, melynek gyakran a kocsma volt a színhelye. A
falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt
legénynek, aki a farsang végén (farsangvasárnapon) nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A báli
szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

Kormozás
Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, remélve, hogy a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre
kapjon. A farsangi időszakhoz tartozik a kormozás, busójárás, téltemetés szokásai, melyek mind a tél
elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A
végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt. Sok helyen a telet szalmabábuval jelképezték, melynek elégetése egyben a búcsút is jelentette a
hosszú, sivár téltől.

▪ Kiszehajtás
A palócoknál virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze egy jellegzetes böjti étel: savanyú
gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle
annak reményében, hogy a tavasz végre meghozza a bőséget, friss eledelt. A lányok az előző évben
férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, ami a kiszét szimbolizálta. Ezt a bábot
elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetkőztették, majd a vízbe dobták. Ezután jött a
jóslás, jövendölés a hajadonoknak. Abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre vitte következtetéseket
vontak le a jelen lévők férjhez meneteléről.

▪ Farsang és a szabályok felrúgása
A szabályok felrúgása és kigúnyolása is hozzátartozik a farsangi időszakhoz. Az álarcok és a maszkok
viselése is erre vezethető vissza. A névtelenség, az „arctalanság” biztosította a szabad vélemény
nyilvánítást.

Farsangi ételek, italok:

A farsangról a hatalmas evés-ivás, mulatozás jut az eszünkbe, Így nem véletlen, hogy ehhez az
időszakhoz a nehezebb ételek, és a másnaposságra is kiváló ennivalók a legjellemzőbbek.

Gombás korhelyleves

A korhelyleves lényege természetesen az, hogy csillapítja a mulatozás utáni másnaposságot, csökkenti
a fejfájást és a gyomorpanaszokat, emellett feltölt energiával.

Hozzávalók:

25 dkg füstölt hús
10 dkg füstölt kolbász
35-40 dkg savanyított káposzta
10-15 dkg gomba
2 fej vöröshagyma
1 csomag petrezselyem
5 dkg liszt
2 dl tejföl
2-3 ek olívaolaj
só, bors, paprika

Elkészítés:

  1. Az apróra vágott hagymát olajon megpirítjuk, erre tesszük a kockára vágott húst. Megszórjuk pirospaprikával, összekeverjük, majd ezután hozzáadjuk a káposztát is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, majd fedővel lefedjük, és közepes tűzön főzzük.
  2. Ezzel párhuzamosan felszeleteljük a gombát, és kevés olajjal megpirítjuk. Hozzáadjuk a káposztához, befűszerezzük, és az egészet felforraljuk.
  3. Világos rántást készítünk, és ezzel sűrítjük be a levest. Mikor már majdnem kész, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt is, és ízlés szerint tejföllel ízesítjük. Sok sót nem érdemes adni hozzá, mivel a hús és a kolbász önmagában is elég sós. A tejfölt pedig tálaláskor is kínálhatjuk

Becsinált leves

A savanyú becsinált leves szintén ideális étel, ha szeretnénk a másnaposságot csillapítani úgy, hogy
közben feltöltődünk egy kis energiával is. Az alapanyagok és a fűszereknek köszönhetően igazán tápláló
levest kapunk, ami akár önmagában is elég ebédnek.

Hozzávalók:

40 dkg disznóhús
20 dkg sárga- és fehérrépa vegyesen
10 dkg zeller és karalábé vegyesen
1 csokor petrezselyem
2 dl tejföl
2 tojás sárgája
2 ek olívaolaj
1 ek ecet
só, bors

Elkészítés:

  1. Az apró kockákra vágott húst megpirítjuk egy kis olajban, megsózzuk, majd felengedjük kb. 1 l vízzel.
  2. Amikor a hús már félig puhára főtt, hozzáadjuk az apróra vágott fehér- és sárgarépát, petrezselymet, és folytatjuk a főzést.
  3. Mikor a hús teljesen megpuhult, a levest levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a tojás sárgájával összekevert tejfölt és az ecetet. További tejföllel tálaljuk.

Részeges csirke

Ha szeretjük a nehezebb, erősebben fűszerezett ételeket, amelyeket borral készítenek el, akkor
mindenképpen próbáljuk ki a fehérborral készült részeges csirkét.

Hozzávalók:

1 közepes méretű, egész csirke
10-15 dkg füstölt szalonna
10 dkg vaj
3-4 dl fehérbor
só, bors, majoránna

Elkészítés:

A csirkét megmossuk, és alaposan besózzuk. A sót kívül és belül is bőven tehetünk rá, a külső részre
borsot, a belsőre pedig majoránnát is tegyünk. A csirkét mindenhol leölnjük olvasztott vajjal, és aláöntjük
a fehérbort.
Fóliával lefedjük, enyhe tűzön sütjük, közben folyamatosan ellenőrizzük, hogy kell-e pótolni a bort.
Mikor a hús puhára sült, vékony szalonnaszeletekkel borítjuk be, majd a sütőbe visszatéve ropogósra
sütjük.

Paradicsomos-boros sertéscomb

Ha igazán finom főételt szeretnénk csinálni, akkor próbáljuk ki a nagyon laktató és persze nagyon
finom paradicsomos-boros sertéscombot!

Hozzávalók:

50 dkg sertéscomb
2 zsemle
10 dkg gomba
25 dkg sárga- és fehérrépa, zeller vegyesen
1 tojás sárgája
3 dl fehérbor
1 paradicsomlé
1 csokor petrezselyem
1-2 ek olívaolaj
szegfűbors, fehérbors, só

Elkészítés:

A gombát vékony szeletekre vágjuk, és kevés olajban megpirítjuk. A zöldségeket feldaraboljuk és
megpároljuk. Összekeverjük a gombát és a párolt zöldségeket, és hozzáadjuk az apróra vágott
petrezselymet.
A zsemléket beáztatjuk a fehérborba, alaposan kinyomkodjuk. Az így kapott keveréket ledaráljuk, majd
hozzáadjuk a tojást és a fűszereket.
A húst 4-5 nagyobb darabra vágjuk, és alaposan kiklopfoljuk. A szeletekre tesszük a tölteléket, majd
felgöngyöljük. A tekercseket kevés olajban pirosra sütjük, végül hozzáadjuk a paradicsomlevet és egy
kevés bort.
Akkor kész, amikor már teljesen megpuhult. Akkor szeletekre vágjuk és tetszés szerinti körettel
tálaljuk.

Konyakos kacsasült

A konyakos kacsasült azoknak ideális, akik szeretik a kacsahúst szalonnával, és májjal. Az ízeket a
fűszerek mellett a vörösbor és a konyak ízei hozzák ki, így lesz igazán tökéletes.

Hozzávalók:

1 pecsenyekacsa
10-15 dkg kacsamáj
10 dkg császárszalonna
2 dl vörösbor
5 cl konyak
5 dkg liszt
5 dkg vaj
1dl olívaolaj
1 fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
babérlevél, kakukkfű, só

Elkészítés:

A kacsamájat egy kevés olajon megpirítjuk. Mikor kész, összetörjük. Ezután a kacsa többi aprólékát, a
durvára vágott hagymát és a felkockázott szalonnát keverjük össze és az egészet pirítsuk meg egy kevés olajban.
Mikor megpirult, rászórjuk a lisztet és ráöntjük a vörösbort és a konyakot, és egy kevés vizet, hogy
könnyen keverhető legyen. Hozzáadjuk a fűszereket, és közepes tűzön felforraljuk.
Mikor kész, levesszük a tűzről és átszűrjük egy apró lyukú szűrőn. A kacsamájat hozzáadjuk a leszűrt
mártáshoz.
A kacsa testét ropogósra sütjük a sütőben, amikor elkészült, a kisült zsírját is a mártáshoz keverjük.
Tálalás előtt szeletekre vágjuk a kacsát, és a mártással leöntve tálaljuk ízlés szerinti körettel együtt.

Hájas tészta

A tél a farsang mellett a disznóvágások időszaka is. Mivel egy évszázaddal ezelőtt ilyenkor volt a
legkönnyebb disznóhájat beszerezni, ezért nem csoda, hogy a farsanghoz a hájas sütemények is szorosan
hozzátartoznak.

Hozzávalók:

35-40 dkg sertésháj (tisztított, darált állapotban)
70 dkg liszt
1 tojás
2 ek púpozott tejföl
2 ek ecet (10%-os)
baracklekvár
cukor, só, víz
porcukor (a meghintéshez)

Elkészítés:

A darált, kenhető állagú sertéshájat összekeverjük 10 dkg liszttel, majd letakarva 20-30 percig állni
hagyjuk, lehetőleg hideg levegőn.
Egy külön tálba összegyúrjuk a maradék (60 dkg) lisztet a tojással, hozzáadjuk a tejfölt, az ecetet, 1 kk
kristálycukrot és ugyanennyi sót. Hogy könnyebben összeálljon, adjunk hozzá annyi langyos vizet,
amennyit igényel.
Mikor kész, letakarjuk és 15-20 percig állni hagyjuk. A pihenési idő elteltével elővesszük a tálakat, és
egy nyújtódeszkán nagyjából téglalap alakúra, ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, majd erre rákenjük a
hájat.
Mikor kész, az egészet felcsavarjuk, majd oldalról is felhajtjuk. Ezután a réteges tésztát újra kinyújtjuk,
majd az alsó és az oldalsó részeket középre hajtogatjuk. Félretesszük 20-25 percre pihenni, lehetőleg
hideg levegőre. Az idő leteltével elővesszük, és újra összehajtogatjuk, majd kinyújtjuk, majd pihentetjük.
A sorozatból 3-at 4-et érdemes csinálni, mindegyik között pihenő időt tartva.
Az utolsó nyújtás után négyzet alakúra vágjuk. A négyszögek közepére kis halom lekvárt teszünk, majd
összenyomjuk a sarkokat. Készíthetünk belőle borítékformát is, vagy középen is összefoghatjuk a
sarkokat. Mutatós, ha kisebb téglalapokra vágjuk, közepére lekvárt teszünk és cukorba mártjuk – ez
gyönyörűen rá fog sülni és enyhén ropogós lesz.
A sütőnket előmelegítjük 200 fokra, és a tepsibe egymástól nagyobb távolságokra tett süteményeket
aranybarnára sütjük. Ha a tésztát hajtogattuk és az elkészítésnél a sarkokat nem nyomjuk erősen
egymásra, akkor a sütemény kinyílik. Sokan kifejezetten így csinálják, és csak ilyenkor teszik csak bele a
lekvárt. Mikor kész, porckorral meghinthetjük.

Farsangi fánk

Nem lehet teljes a farsangi menü, ha nem csinálunk hozzá farsangi fánkot is.
Talán ez a legismertebb farsangi étel, egyben pedig természetesen egy kiváló édesség is, amit az egész
család imádni fog!

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 tojás sárgája
2,5 dkg élesztő
8 dkg margarin vagy vaj
3 dl tej
4 ek cukor
1-2 dl olaj (sütéshez, a serpenyő méretétől függően)
1 cs vaníliás cukor
porcukor a meghintéshez
gyümölcslekvár

Elkészítés:

Langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt és hozzáadunk 1 ek cukrot. A lisztet és a sót összekeverjük,
hozzáadjuk a cukor maradékát, a vaníliás cukrot, alaposan összekeverjük.
Ezután következnek a folyékony adalékok: fokozatosan hozzákeverjük a felfuttatott élesztőt, a kicsit
megolvasztott margarint és a tojás sárgáját. Alaposan összedolgozzuk, majd amikor egyenletes lett a
tészta, letakarjuk egy konyhai kendővel és rátesszük a fűtőtestre vagy más langyos helyre. Kb.
kétszeresére dagad 1 óra alatt.
Mikor kész, egy meglisztezett nyújtódeszkán kb. 1,5 cm vastagságúra nyújtjuk, és kerek alakúra
szaggatjuk őket egy belisztezett pogácsaszaggatóval. A körök közepét az hüvelykujjunk segítségével
mindkét oldalon benyomjuk, hogy elég mély gödör keletkezzen.
Egy serpenyőben, forró olajon néhány perc alatt kisütjük a fánkokat, majd meghintjük porcukorral. A
gödröcskékbe lekvárt teszünk tálaláskor.