Több mint ötvenen gyűltünk össze június első hétvégéjén Szomoron, szerte a Kárpát-medencéből, hogy az Összetartozás napját méltassuk. Kicsik és nagyok együtt néptáncoltak, az asztal roskadásig telt finom falatokkal, este pedig egy látványos és egyben megható pillanatnak is részesei lehettünk.
Vendégváróink a KÉRA alapítója, Tarnai Tamás és felesége, Adrienn voltak, akik hatalmas lelkesedéssel szervezték meg a napot. A legtöbben koradélután érkeztek, de akadt olyan is, aki már péntek este. Volt, aki Székesfehérvárról, mások Ürömből, Budapestről, a határon túliak közül Csíkszeredából, a kárpátaljai Bátyúból, vagy épp a felvidéki Kisújfaluról és Tornáról. Sokan voltak köztünk szomoriak is. E barátságos falu kicsiben valósítja meg mindazt, ami a KÉRA lényege: példaértékű a lakosok összetartása, akik készségesen fogadták volna éjszakára a számukra ismeretleneket is, ha nem jutott volna mindenkinek férőhely.
Az asztalt ellepték a házi sütemények a kapros-túróstól kezdve a pogácsáig, a bográcsban pedig boros pörkölt főtt. Szomjan sem maradtunk: a pálinkát Kérás pohárból ihattuk! Miután mindenki belakmározott, kezdődhetett a tánc. A talpalávalót a KÉRA muzsikus tagjai és barátaik biztosították, akik furulyával, dobbal, lanttal felszerelkezve érkeztek.
Június 4-én 35 ország több mint hatszáz településén lobbant fel tűz, az Összetartozásunk tüze mozgalom keretében. Pár nap késéssel mi is csatlakoztunk e megmozduláshoz, amely a nap legmeghatóbb pillanata volt: egy famíves tagunk megrajzolta a Nagy-Magyarország körvonalait, benne a kis Magyarországgal, amit aztán mécsesekkel raktak ki a gyerekek. A térképen a KÉRA „szívét”, Szomort is megjelöltük. Az égő mécseseket körbeállva aztán, a legkisebbek vezénylésével, együtt énekeltük el az Ez a te Magyarországod című dalt. (Érdemes meghallgatni a szomori kisdiákok előadásában is!)
Miután a gyerekek nyugovóra tértek, még hajnalig roptuk.
Legközelebb Vértesbogláron, a Jövő-szövő táborban találkozunk, már nagyon várjuk!