Öt napot töltöttünk együtt Vértesbogláron, ahol madarat gyűrűztünk, íjászkodtunk, mézet is kóstoltunk, és táncházzal ünnepeltük olimpikonjaink újabb győzelmeit.
Idén a vértesboglári Boglártanya Erdei Iskolában szálltunk meg, közel harmincan. Célpontunk felé közelítve, az autóban ülve őzet pillantottunk meg, mintha felbukkanásával üdvözölt volna minket a Vértes. A vidék élővilágának sokszínűségét szobáink neve is mutatta: honos itt füsti fecske, mezei veréb, búbos banka és parlagi sas, csak hogy párat említsünk. A tábor alatt mi is találkozhattunk néhánnyal, már a második nap, amikor madárgyűrűzésen vettünk részt. Egy széncinege akadt a kihelyezett függönyhálóba, vele és egy barna réti héjával is barátkozhattak a gyerekek. Utána a természetgazdálkodásról vetítettek le nekünk egy filmet.
Harmadik nap szállásunk egyik munkatársa, Szalontai Kriszta vezetésével útra keltünk, hogy még közelebbről felfedezzük a környék élővilágát: őzek, szarvasok lábnyomára bukkantunk, és olyan gyógynövényeket vettünk szemügyre, mint a szöszös ökörfarkkóró.
Nagy sikert aratott Székely Sándor etológus bagolyfiókákról tartott előadása is, aki pár éve három madarat nevelt fel és eresztett vissza az erdőbe. Megtudtuk, hogy a baglyok egészben is képesek bekapni egy egeret és legalább annyira szeretik a fejük vakargatását, mint a macskák.
A tábor alatt egy másik mesterséggel, a méhészettel is találkozhattunk, hiszen a méhészek munkájáról, a méhek életmódjáról mesélt egy helyi szakember. Az előadás végén magunkra ölthettük a méhészek hálóval védett kalapját és mézet is kóstoltunk – rég ettünk ilyen édesen finomat!
A tábor alatt a közeli Majkra is látogatást tettünk, ahol bejártuk a nemrég felújított remeteség épületeit. „Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni” – hirdette egy tábla Friedrich Hölderlin gondolatát. És hirdették egykor a 980 körül alapított szerzetesrend némasági fogadalmat tett tagjai is, akik egy évben kétszer válthattak szót egymással. Az ő szerény házaikba is beleshettünk, a bátrabbak pedig felmentek az udvaron magasodó templom legfelső szintjére és megkongatták a hatalmas harangot.
Az öt nap során a kézműveskedés sem maradhatott el: az ügyeskezű gyerekek megfestették az idei tábor zászlaját, ami nagy betűkkel hirdeti: Jól érzem magam a Kárpát-medencében. A lányok vidám arcfestést is készítettek egymásnak, a bőrművesnek készülő Saci pedig bőrből varrt sisakot, amit Anikó hozott, hátha valaki hasznát veszi – igazi csapatmunka!
Esténként táncházzal zártuk a napot: brácsás, hegedűs, nagybőgős, dobos táborozóink remek muzsikát játszottak, többek közt erdélyi (magyarlapádi) nótákat. A jó hangulatot fokozta a tábor idején zajló olimpia. Élőben követtük végig a magyar–japán vízilabdamérkőzést és férfi párbajtőr csapatunk vívását is: lélegzet-visszafojtva néztük, ahogyan Siklósi Gergely megszerzi a győztes tust. Legutóbb ötvenkét éve, 1972-ben diadalmaskodott magyar férfi párbajtőr csapat az olimpián – minden bizonnyal a szurkolásunk is közrejátszott a mostani eredményben.
A táncházban aztán vidáman szólt az átköltött Bulgáros: „Érem, érem, magyar érem…”.
Sportkedvelő csapat révén persze nemcsak néztük, hanem műveltük is a testmozgást: íjászkodtunk és méta bajnokságot rendeztünk. Ez a magyar eredetű labdajáték, amely már II. Lajos király idejében is létezett, nemcsak a lábizmainkat mozgatta meg, hanem a hangszálainkat is, ahogyan cél felé futó csapattársainkat biztattuk. A táncházban aztán különböző táncokat jártunk, a férfiak pedig játékosan összemérték, melyikük lába járja a leggyorsabban a legényest.
A táborban ugyanolyan jól érezték magukat a szülők és gyerekek, a kétéves és a huszon- és harmincas fiatalok, a régi tagok és az újonnan csatlakozók is – akár egy nagy családban. A szervezőkhónapokig készültek a táborra, szívüket-lelküket beleadva (és már most a jövő évit tervezik!). Ha létezne táborok olimpiája, úgy hiszem, méltón pályázhatna a KÉRA-é az aranyéremre.
Köszönettel tartozunk a Rákóczi Szövetségnek, hogy reprezentációs tárgyakkal (táska, rövidujjú, kulacs, kalap) kedveskedhettünk a tábor résztvevőinek, valamint a Boglártanya Erdei Iskola munkatársainak, akik végig a segítségünkre voltak és programjaikkal színesítették a táborban eltöltött napjainkat.
Továbbá köszönettel tartozunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, valamint a Rákóczi Szövetségnek, hogy anyagi támogatásukkal hozzájárultak a tábor sikeres megrendezéséhez.
Még több fotó a táborról Facebook oldalunkon.