Pozsonyban találkoztak anyaországi és felvidéki tagjaink, hogy hőseink emléke előtt tisztelegjenek. De nemcsak a múltba tekintettünk, hanem előre is: már nyári programjainkat tervezzük.
Ahogyan a tavalyi évben, úgy idén is Pozsonyban emlékeztünk meg nemzeti ünnepünkről, ahol a forradalmi események 1848-ban elkezdődtek, Kossuth Lajos a rendi országgyűlésen tartott lelkesítő, reformokat követelő beszédével.
A megemlékezést a csalogányvölgyi temetőben kezdtük, ahol elhelyeztük első koszorúnkat az 1919-es pozsonyi sortűz áldozatainak sírjánál. (A cseh legionáriusok 1919. február 12-én hét pozsonyi – magyar, német és szlovák – polgárt lőttek agyon és több, mint száz embert megsebesítettek a város cseh megszállása elleni tüntetésen.)
Innen Pozsony belvárosába tértünk, hogy egy közös ebéd keretében megbeszéljük következő programjainkat. Legközelebb június 7-én gyűlünk össze Pozsonyban, amikor felavatják a Levente Síremléket a ligetfalui temetőben. Az emlékmű Pozsonyligetfalu határában kivégzett kilencven magyar leventének (13-17 éves fiúknak) állít emléket, akiket a Beneš-korszak alatt (1945 júliusában) Németországból, az amerikai hadifogságból hazatérőben „tüntettek el” a Csehszlovák Hadsereg katonái. A KÉRA felvidéki tagja, Dunajszky Géza, tanár, író, akinek két nagybátyja is az áldozatok közt van, már régóta küzd érte, hogy az ártatlan áldozatokról méltó módon megemlékezhessünk. Most izgatottan készül az avatásra, aminek programja kezd összeállni. A pozsonyligetfalui temetőben a tervezett Levente Síremlék helyét is megmutatta nekünk.
A tervezgetések után aztán részt vettünk a Medikus-kertben tartott városi koszorúzáson, amelyet a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, Országos Tanácsa és Ifjúsági Tagozata, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Liszt Intézete közösen szerveztek.
Itt, ahol a helyi magyarok kisebbségben élnek, más élmény, jóval családiasabb egy megemlékezés: az érkezők is régi barátként üdvözölték felvidéki tagjainkat. „Pozsonyban körülbelül 20 000 magyar él, és szinte mindenki ismer mindenkit” – tudjuk meg Dunajszky Géza helytörténésztől és feleségétől, D. Rácz Éva újságírótól.
A rövid ünnepségen egy népdalt hallhattunk Metzner Dóra előadásában, majd a rendezvény szónoka, Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete tartott ünnepi beszédet.
„Fel a fejjel, magyarok, tekintet az égre!” – fogalmazott Balogh Csaba, a velünk élő népekkel való együttműködésre és hagyományaink büszke vállalására buzdítva.
De ne csak felfelé tekintsünk, hanem előre is! – ezt már e sorok írója teszi hozzá. A megemlékezésen kevés fiatal arcot fedeztünk fel, a KÉRA viszont a legkisebbeket sem hagyja ki ezekből a programokból – egyik koszorúnkat is ők helyezték el a Petőfi-szobor lábánál.
Dunajszkyék unokája, Ella és anyaországi alapítóink, Tarnai Tamás és Adrienn gyermekei, Lívia, Szabolcs és Emma még legutóbbi eseményünkön, Ekecsen, a felvidéki KÉRA műhelymunkáján találkoztak először. Most a kislányok alig akarták elengedni egymás kezét. Szerencsére augusztusi nyári táborunkban biztosan viszontlátják egymást.
A műsor után aztán a gyerekek kezüket összefonva, szív alakzatban indultak el a kijárat felé. Egy apró gesztus, amely mégis rámutat, milyen fontos és gyümölcsöző ilyen korán elültetni a nemzeti összetartozás érzését a fiatalokban. Nekünk ez a küldetésünk.