2026. február 6-8. között a nyitrai kerület határában egy különleges alkalom került megrendezésre a Felvidéki Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány közreműködésében. Harmadik alkalommal gyűlt össze közel harminc elkötelezett őrző és fiatal, hogy a közös munka során egységgé kovácsolódjon akaratuk. Pénteken még külön utakról indultak, ám közös szellemiségük vezette őket egy helyre; a maroknyi, cselekvésre kész társaság a hétvégére igazi közösséggé kovácsolódott.
Disznóvágás, vagy disznótor lehet, hogy valaki átélte már ezt az élményt, amit egy ilyen esemény tud nyújtani, lehet, hogy valaki csak arra emlékszik, hogy nagyszülei meséltek neki még a régi világról, mikor egy igazi nagy családi eseménynek számított. Manapság szociológus kellene, hogy a populációban, fölmérje és kimutassa ezen arányokat, de abban biztosak lehetünk, hogy napjainkban is a városi ember számára, egy meghatározó élmény lehet ezen szokás megélése.
A fent említett kis társaság, pénteken érkezett a helyszínre, hogy szombaton hajnalra teljes készültségben tudja elvégezni a feladatokat. Reggel nem is volt olyan, aki sokáig tudott volna aludni az izgatottságtól. Kakas szó előtt kelt az első kis akció csoport, hogy elmenjen az állatért. Ezután a feldolgozás a helyszínen folyt, a kissé ködös, fagyos reggelt azonban a hangulatos népzene melegítette fel. Gézabácsi és kedves felesége Éva, közben olyan finom sült vért és rántottát hoztak össze, amit a résztvevők nem érkeztek dicsérni.
A legnagyobb cselekvő képességek közepette a társaság azon vette észre magát, hogy még dél sincs, de már a disznó fel van dolgozva, megszülettek a tepertők, kolbászok, a karajok, a disznósajt és még sok minden más. Hála ezért a felvidéki házigazdáinknak Dórinak és Dávidnak, valamint a fő hentesnek Rolinak, aki szakmáját olyan profizmussal végezte, mint egy kard kovács, aki egész életét egy tökéletes kard elkészítésére tette fel.
A csapat aztán egész délután élvezte, munkájának a gyümölcsét, a pecsenyéket a disznótoros káposztát, és az egyéb finomságokat. A beszélgetések jóízűen és magas intellektualitásában teltek míg nem eljött a késő estébe nyúló szóváltásoknak az ideje, majd pedig a jól megérdemelt alvásé. Vasárnap reggeli után tért a társaság a hazafelé vezető útra, hogy ki-ki a maga helyén legyen továbbra is az értékrendünk világító fáklyája. Pénteken még külön szálakként érkeztünk a helyszínre, de vasárnapra egy olyan szövetként álltunk össze, ami megtartja értékeinket a jövő számára.
Hálásak vagyunk Péternek, a helyszín tulajdonosának, hogy mindenben támogatta munkánkat, és minden résztvevőnek, akik hozzájárultak, hogy az esemény sikeresen valósuljon meg.
A műhelymunkát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
KB írása
Képek: KÉRA, Kanizsay Sarolta