2026. március 15-én Felvidéken (Pozsonyban) emlékezett meg egy nem elhanyagolható létszámú elkötelezett KÉRA közösség. Mintegy húsz fős csapat nem csupán a múlt előtt tisztelgett, de közösségüket is tovább erősítették.
A tartalmas nap kezdete a reggeli órában kezdődött a Pozsonyligetfalu Köpcsény városrészében található BS6-os Fűzfa–Vrba erődbunker közelségében 2015-ben elhelyezett és felavatott négynyelvű emléktábla helyszínén. Mementóul szolgál e tábla és felhívja az arra járók figyelmét a 81 évvel ezelőtti genocídiumra. A gyilkosságot a Csehszlovák 17. pozsonyligetfalui gyalogezred katonái követték el, akik Edvard Beneš parancsára likvidálták a II. világháború fogolytáboraiból hazatérő, „nemkívánatosnak” ítélt személyeket, katonákat, leventéket és civileket, tudtuk meg Dunajszky Gézától.
A társaság ezt követően a szomszédságban található köztemetőbe látogatott, ahová a legyilkolt leventéket 1947-ben áthantolták. 2025 júniusában majdnem két évtizedes kutatómunka eredményeként lett végre egy jelképes síremléke annak a kilencven ártatlanul meggyilkolt leventének, akik a második világháború után – már békeidőben – Pozsonyligetfalu területén estek az emberi kegyetlenség áldozatául 1945. július 17-22. között. A helyszínen elhangzott történeti ismertető után koszorúzás és főhajtás következett, amely mélyen megérintette a jelenlévőket. Ezt követően egy személyesebb pillanat is helyet kapott a napban: Gézabácsi dedikált példányokat ajándékozott saját könyveiből a jelenlévőknek.
A társaság ezután Pozsonyba érkezett. A nap már magasan járt az égen, de a hűvös tavaszi szél még végigsöpört az utcákon. Eközben az őrzők három csapatban, lassú, de határozott léptekkel járták be a várost, és figyelmesen szemügyre vették az utcákat, tereket, nevezetességeket és épületeket.
A városnézés után egy finom ebéd következett, amelynek hangulata egy régi, többgenerációs nagy család meghitt együttlétére emlékeztetett. Ezt követte a Medikus-kertbe való zarándoklat, ahol nem kisebb ember, mint Petőfi Sándor szobra áll, akinek lángoló lelke napjainkban is sok embernek a szívében tüzet gyújt.
A kertben ahol a szabadságnak van emléke, nem csupán a KÉRA húsz tagja jelent meg, hanem a helyi magyar közösségek színe java is. Rövid kulturális műsor után alkalom adódott, hogy főhajtással és koszorúval tisztelegjenek a résztvevők az emlékműnél.
A március 15-i program ismét bebizonyította, hogy a múlt emlékeinek ápolása és a közösségépítés kéz a kézben jár. Ahogyan korábbi alkalmak során is tapasztalható volt, ezek az összejövetelek nem csupán megemlékezések, hanem olyan alkalmak, amelyek hosszú távon is formálják és erősítik a közösséget.
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő közreműködésével valósult meg.
KB írása
Képek: KÉRA, Kanizsay Zsolt Levente, Pacsura Dávid, Tarnainé Sági Adrienn, Dunajszky Éva