Eseményeink közül a műhelymunkák ról olvasható néhány visszajelzés, melyet korábbi résztvevők írtak. Évente 4-8 ilyen alkalmat tartottunk az elmúlt évek során szerte a Kárpát-medencében, sőt, azon kívül is. Résztvevők száma alapítványunk működése óta meghaladja a 100 főt.
Kedves Minden érintett!
Az a megtiszteltetés ért, hogy 2019 októberében részt vehettem Szomoron egy műhelymunkán. Mivel a Kéráról addig még nem hallottam, nem igazán tudtam mire számítsak a hétvégén. Egy egyetemi szaktársam és barátom, Máté invitált hogy tartsak vele két napra Szomorra, ahol fontos dolgokról fogunk beszélgetni.
Mindenféle várakozás nélkül érkeztünk meg péntek este Tamásékhoz, ahol lángos és sör várt minket. Be kell valljam ilyen fogadtatásban igen ritkán lehet része az embernek idegenektől, úgyhogy én rögtön egy baráti közösségben éreztem magam. Órákig beszélgettünk érdekesebbnél érdekesebb témákról, de a javát a másnapi ülésre tartogattuk. Tamás és Adri vendégszeretete az egyik legpozitívabb tapasztalataimhoz tartozik, kaptunk szobát, kényelmes ágyat, mindent amit kívánni lehet. Másnap reggel – egy bőséges reggeli után – együtt sétáltunk le a nem messze lévő közösségi házhoz. Meg kell jegyezni Szomor maga is egy gyöngyszem, gyönyörű főterével és templomával.
Nemsokára összegyűltek a népek, mindenki nagyon szerény és kedves. El is kezdtük a szoros értelemben vett műhelymunkát, bár én az egész hétvégét annak tekintem. A napközbeni programon előkerültek a Magyarságot érintő legfontosabb és legégetőbb kérdések, olyan formában, hogy mindenki a saját tapasztalatát és véleményét tudta hozzátenni a közöshöz. Amikor az emberek egy számukra lényeges dologról beszélhetnek, akkor forr igazán a hangulat! Így volt ez a műhelymunkán is, egy pillanat alatt elröppent az a pár óra ami alatt megosztottuk a gondolatainkat. A délután folyamán a KÉRA szervezetét és értékrendjét mutatták be nekünk Tamásék, ami tökéletesen egyezett azzal amit mi egyenként képviseltünk. Az őrzők rendszere egy nagyon ötletes módon van kidolgozva, pont úgy hogy bárki idejéhez mérten szerepet tudjon vállalni a közösség életében. A műhelymunkát egy összefoglaló beszélgetéssel zártuk ahol mindenki sok gondolattal és inspirációval távozhatott.
Mi Mátéval még vasárnap délig maradtunk Tamáséknál, ami vendégszeretetüknek volt köszönhető. Szombat délután Tamásék gyermekei is csatlakoztak hozzánk egy túrára a szomszédos dombra, ami egy nagyon jó és kedves emlékem mind máig. A domb tetején a fűbe leülve a lassan lefelé ereszkedő nap alatt felolvastuk az Őrzők esküjét, és mély nyugalomban indultunk le a dombról. A kálvárián végigsétálva igazán meghitt élményben volt részünk. Visszaérve a házhoz kicsit kifújtuk magunkat, és már vacsoráztunk is, ami megintcsak nagyon finom volt! Este sem volt megállás, a falu kocsmájában éppen egy rock banda tartott koncertet, így mi is arra tendáltunk. Pár sör mellett végigbeszéltük a nap eseményeit, valamint az élet nagy dolgait.
Másnap reggel egy második bőséges reggeli után ellátogattunk a reggeli misére, majd onnan visszatérve a verőfényes napsütésben a kertben játszottunk a gyerekekkel. Egy ebéddel zárult szomori tartózkodásunk, amire egyik legkedvesebb emlékemként tekintek vissza. A műhelymunka fontossága mellett megérintett Tamás és Adri kedvessége, nagylelkűsége és vendégszeretete. Sok hamis próféta kódorog manapság, de igaz ember csak az lesz aki meg is tudja élni azt amit gondol és hisz. Tamás és Adri is ilyen emberek, megtestesítik mindazt amit mindannyian képviselni próbálunk.
Üdvözlettel,
Oláh Gergely
Van egy falu a Bódva völgyében, ahol egyre több érdekes esemény történik. A Kárpát- medencei értékmentő alapítvány szeptember harmadik hétvégéjén éppen ebben a faluban, Bódvavendégiben tartotta műhelymunkáját.
Amikor meghalljuk azt a szót, hogy műhelymunka, rögtön a barkácsolás, fúrás, faragás jut eszünkbe. Ez a hosszú hétvége inkább szellemi építkezés volt, székek, asztalok nem készültek, viszont a résztvevők agytekervényei rengeteget mozogtak. Többen érkeztek Budapestről és környékéről, de voltak miskolci, kassai és bódvavendégi résztvevők is. A rendezvény péntek este hatkor kezdődött egy ismerkedős játékkal, ami nagyon jól feloldotta
a társaságot és remek beszélgetések alakultak a későbbiekben. Az alapítvány rendszeresen tart ilyen típusú műhelymunkát azzal a céllal, hogy minél többen ismerkedjenek meg a jövőképpel, amit az alapítvány képvisel. Szombaton Tarnai Tamás vezette a csoportos beszélgetéseket és prezentációkat. Röviden egy mondattal tudnám összegezni Tamás álmát
és egyben a műhelymunka üzenetét, mindent meg kell tenni egy pozitív gondolkodású magyarság gyarapodásáért. A résztvevők konstruktív hozzászólásai még jobban megerősítették azt az elképzelést, hogy Felvidéken vagy bárhol a Kárpát-medencében a magyaroknak hatalmas jövőjük van. Sajnos a demográfiai adatok nem erről tanúskodnak,
hisz tudjuk, hogy rohamosan csökken a magyarok száma Felvidéken. Ezért volt jó feltérképezni vajon mi lehet ennek az oka. Sokan az elvándorlást említették, a munkahelyek hiánya nagy gond, főleg a kisebb telepükéseken. Ezekre a problémákra közös erővel megoldásokat kerestünk. Érdekes volt, hogy a mostani műhelymunkán több problémát soroltak fel a résztvevők mint megoldást. Szerintem pont ezért van szükség a pozitív hozzáállásra, mert minél többen hisznek egy szebb jövőben, annál inkább gyarapodunk majd létszámban és fejlődik majd a mi Kárpát-medencénk. Jutott némi idő egy sétára is a faluban, és nem csak a táj volt gyönyörű és hangulatos, de visszatérve a sétáról a házi konyha ízvilága is lenyűgözte a résztvevőket.