Pozsonyba látogattunk nemzeti ünnepünk napján. Utazásunk során sok újat megtudtunk a forradalmi eseményekről, de a felvidéki magyarság jelenéről is.
„Tizenhárom-tizenhét éves fiúk voltak ezek a leventék, akik egy amerikai fogolytáborból tértek haza, azután, hogy a háború alatt különböző alantas munkákat végeztettek velük a fasiszta Németországban, pontosabban a Drezda melletti Taubeinheimben. Az útjuk Németország felé is Pozsonyon keresztül történt, itt cserélték le levente ruhájukat német katonai egyenruhára, ami megpecsételte a sorsukat” – idézte fel a KÉRA egyik támogatója, a felvidéki magyarság kiemelkedő alakja, Dunajszky Géza, helytörténész, akinek két unokabátyja is az áldozatok közt volt, ezért is kezdte el kutatni a témát. A gyilkosságot a Csehszlovák 17. pozsonyligetfalui gyalogezred katonái követték el, akik Edvard Beneš parancsára likvidálták a II. világháború fogolytáboraiból hazatérő, „nemkívánatosnak” ítélt személyeket, katonákat, leventéket és civileket, tudtuk meg Gézától. A kivégzések helyszínén ma négynyelvű emléktábla áll, itt helyeztük el első koszorúnkat.
Innen a pozsonyi temetőbe mentünk, ahová a legyilkolt leventéket 1947-ben áthantolták. Dunajszky Géza szeretné elérni, hogy a 90 lemészárolt levente földimaradványaik közelében is síremlék létesüljön, amely az 1945. július 17-22. között elkövetett vérengzésre emlékeztet. A célra vásárolt sírhely egyelőre felirat nélkül áll, viszont a felújítási látványtervek már elkészültek hozzá. A sírok közt sétálva megdöbbentő volt látni, minden sírkövön szlovák név szerepel, a magyar elhunytakén is. Ennek oka a bársonyos forradalom (1989) után megalkotott szlovák nyelvtörvény, amely kötelezővé teszi az „idegen” nevek szlovák fordításban való feltüntetését. Érdekes viszont, hogy csak a magyar nevek esetében alkalmazzák, amely így bosszantóan diszkriminatív.
Ezután Pozsony belvárosát jártuk be helyi idegenvezetőnkkel, Brogyányi Mihállyal, a középkori lovagról elnevezett Roland-szökőkúttól a Szent Márton-dómig. Ha március 15-re gondolunk, a legtöbbünk lelki szemei előtt a Pesten vonuló márciusi ifjak és a Nemzeti Múzeum lépcsőin a Nemzeti dalt szavaló Petőfi képe villan fel, azonban ugyanilyen fontos események történtek Pozsonyban: itt ülésezett az Országgyűlés, ahol 1848. március 3-án Kossuth Lajos reformjavaslatokat fogalmazott meg. Ezeket először az alsótábla, március 14-én pedig a felsőtábla is elfogadta. Április 11-én pedig itt hozták meg az Áprilisi törvényeket, amivel megszületett a polgári és alkotmányos Magyarország. „Pozsonyban történt a valódi forradalom, amit ünnepelnünk kellene” – fogalmazott idegenvezetőnk.
Később Kossuth Lajos a pozsonyi Zöldfa szálloda erkélyén állva hirdette ki Magyarország első miniszterelnökének személyét – az erkély azóta Ceglédre, a Kossuth Múzeumba került, az épületet viszont mi is láthattuk, amelyben ma egy luxusszálloda működik.
A közös ebédet követően a pozsonyi ünnepi megemlékezéssel zártuk a napot, hogy második koszorúnkat is elhelyezzük, Petőfi Sándornak a Medikus-kertben található szobra előtt.
