A Vargyas-szoros kétségkívül Erdély és ezen belül a Székelyföld egyik legszebb és legváltozatosabb természeti látnivalója, barlangjaival, mészkőszirtjeivel, tanúszikláival, jellegzetes élővilágával egyaránt nyújt csodálatos látványt a látogatók számára.
Vargyas-szoros: Felhőkarcoló sziklafalak között kőről kőre csobogó hegyi patak, sorban a jégkorszakban kialakult négy kilométer hosszú barlangrendszer: a Harminchármas, a Lócsűr, a Kőcsűr, az ezer csillagos Spelaeus; szemben a szeptemberi verőfényben pompázó Csala tornya, odébb az Ejtőkő. És az eddig feltárt, összesen 7410 méter hosszúságú 125 barlang legnagyobbika, a vashágcsón megközelíthető Orbán Balázs-barlang. A patak vízszintje felett 5–200 méter magasságban lévő járatok közül a kisebbek 5–10, a nagyobbak 10–1527 méter hosszúak. Számos védett növény és állat mellett itt él a Romániában található 30 denevérfajtából 19. A békesség országa ez, amelyről a barlangászhimnusz, a barlangászok úgy tartják: „aki nem látta még a csend világát, úgysem érti ezt”.
A szoros barlangjait az ember már az ősidőktől kezdve menedékhelyéül használta, erről tanúskodnak az idők folyamán a barlangokból előkerült leletek, tárgyak sokasága. A Lócsűr egyike a szoros tekintélyesebb barlangjainak, összhossza 300 m. A hagyomány szerint azért nevezik Lócsűrnek, mert a környék barlangjaiban rejtőzködők itt tartották lovaikat a tatárjárás és egyéb veszedelmek idején.
„A Vargyas-szoros egyik legismertebb legendája a tatárjáráshoz és Csala vitéz nevéhez fűződik. A nép az almási barlangba húzódott vissza a tatárok elől, míg azok a Kőmezőn vertek tanyát. Fogyott az élelem kegyetlenül mindkét táborban és bizony a barlangba szorultak már azon gondolkodtak, hogy megadják magukat, mikor egy eszes vénleány összekaparta a még maradék lisztet és azt hamuval és kőtejjel összegyúrva hatalmas kenyeret sütött. Ezt egy hosszú rúdra szúrva kinyújtották a barlang száján, hadd higgyék azt a tatárok, hogy még rengeteg fölösleges ennivalójuk van, úgy forgatták, mutogatták. A tatárok be is dőltek a csalinak és bosszúsan, nagy porfelhőt kavarva eltakarodtak a Kőmezőről. Csala vitéz azonban, hogy meggyőződjék ennek bizonyosságáról, felmászott a barlanggal szemközti sziklatoronyra és látván, hogy a tatárok valóban elmentek, örömében heves mozdulattal felkiáltva megtántorodott és a mélybe zuhant. „Akkor lába alól a kő omladoza / Nyakra főre esvén halállal áldoza” – ahogy a versben is megíródott. De neve örökre fennmaradt, hisz azt a sziklatornyot ma is Csala tornyának hívják.”
A Kőmezőn találhatók a hagyomány szerint a tatároktól való szerencsés megmenekülés emlékére épített Tatárkápolna romjai is.
A Vargyas – szoros Erdély délkeleti részén, a Keleti- Kárpátok un. „középső csoportjához” tartozó Persány és a Hargita hegységek találkozásánál található, Kovászna és Hargita megye területén. A természetvédelmi terület összesen 998 hektárjából közigazgatásilag 800 ha tartozik a Hargita megyei Homoródalmás községhez, 198 ha pedig a Kovászna megyei Vargyas községhez. Gépjárművel csak Vargyasról közelíthető meg a mára már jól kiépített aútóúton (12 km), a kirándulók zöme ezt az utat választja. Gyalogosan viszont elérhetjük a szorost akár Homoródalmás (9 km), akár Kirulyfürdő (15 km) vagy Szelterszfürdő (7 km) irányából is.
További hasznos információkat és elérhetőségeket itt találhat.
Képanyagok forrásai: 1, 2, 3, 4, 5, 6 7 8
