A Mecsekben található legnagyobb karsztforrás az Orfű község határában fakadó Vízfő forrás. Vízgyűjtő területe 15,25 km2 , ennek mintegy 30 %-a nemkarsztosodó kőzeteken, elsősorban alsótriász vörös homokkövön helyezkedik el. Az innen érkező, koptató jellegű hordaléknak jelentős szerepe lehetett és lehet a forráshoz tartozó barlangrendszer kialakításában. A vízgyűjtő fennmaradó része alsó- és középső triász mészköveken és dolomiton helyezkedik el, maga a forrás is egy dolomit sziklafal aljából tör elő. A forrás vízhozama napi 414m3 és 100800 m3 között ingadozik. 1970-ben a teljes évi vízhozam 4.731.971 m3 volt. A vízhozamaadatok alapján a Vízfőt tekinthetjük a legbővizűbb mecseki karsztforrásnak. A forráshoz tartozó barlangrendszer még csak részben feltárt. A légvonalban mért távolság a forrás és a fő víznyelőnek tartott Szuadó-nyelő között mintegy 2 km így aggteleki példák alapján a várható barlang hossza mintegy 5-6 km-re becsülhető, természetesen ehhez még további oldalágak is csatlakozhatnak. A barlangrendszer feltárására az utóbbi években ismét nagy erőfeszítések történtek, amelyek a várt nagy barlangot még nem hozták meg, de így is igen bíztató eredményekkel jártak. A Szuadó-víznyelőben a JATE Barlangkutató Csoport végzett kutatásokat, aminek eredményeként a nyelőhöz tartozó barlangot mintegy 200 m hosszan tárták fel és példaértékű alapossággal dokumentálták. Egy másik nyelő- a Spirál-nyelő- újbóli megbontásával a Mecseki Karsztkutató Csoport feltárta a hegység eddigi legmélyebb barlangját. A 100 méteres mélységben rábukkantak egy rövid patakos ágra is. Mindkét barlangban továbbra is folynak a kutatások. Maga a forrásbarlang jelenleg hozzávetőlegesen 150 méter hosszan feltárt. 1958-ban búvároknak sikerült átúszniuk a bejárati szifont és nagyméretű légteres járatról adtak hírt. A következő évben a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutatói leszivattyúzták a forrásszifont és bejutottak a barlangba. Jelenleg a Vízfő-forrás barlangja mesterségesen kialakított bejáratokon keresztül járható. Az ismert barlangszakasz befoglaló kőzete elsősorban triász korú dolomit. A barlang elsősorban hasadékjellegű, bár ezek a hasadékok igen tágasak és találkozásaiknál jelentős méretű terem is kialakult. Általánosságban elmondható, hogy a járatok átmérője 1-3 méter között mozog. Jelenleg a barlangban egy mesterségesen kimélyített és kibetonozott tó található, kb. 5-6 méter átmérővel. Vízfolyást csak nagyobb vízhozamok esetében figyeltünk meg, a bejárati szifonon kiáramló víz egyébként a járattalp alatt mozog. Eredetileg a barlangban 3 szifon volt található, a harmadik egyben a végpontot is jelentette. Ez a szifon igen mély, mintegy 21 méter. Átúszása mindez ideig nem történt meg, bár az építkezések előtt erre kísérlet történt. A barlangban nagyszámú cseppkövet figyelhetünk meg, ami azért is érdekes, mert a dolomitbarlangok cseppkőben általában szegények. Az itteni jelentősebb cseppkövesedés feltehetően a kőzet magasabb CaCO3 tartalmával magyarázható. A barlang falán és számos cseppkövön fekete mangántartalmú kéreg figyelhető meg.
Forrás: fsz.bme.hu
További leírások: természetvédelem.hu, Kordos László: Magyarország barlangjai – mek.oszk.hu
