A bártfai Szent Egyed-templom a város legjelentősebb műemléke az UNESCO Világörökség része. Az aranyművesek védőszentjének nevét viselő templom a Felvidék egyik leggazdagabb középkori eredetű székesegyháza, melyben tizenegy eredeti gótikus szárnyas oltárt őriznek. Az átfogó városrekonstrukció nemcsak Bártfa meseszép főterét, hanem a gótikus bazilikát is újjávarázsolta.
Bártfát cisztercita szerzetesek alapították a XIII. században, de a környék ősidők óta lakott volt. Mint a környéken más városok esetében is, a tatárjárás után németek telepednek meg itt. Élénk kereskedelmi útvonalak metszésében hamar virágzásnak indul, I. Lajosnak köszönhetően szabad királyi város rangjára emelkedik. A templomot egy korábbi monostortemplom alapjaira kezdték el építeni a XIV. század második felében, mai alakját a XV. század második felében nyerte. Kissé később a torony is kiépül, a bejárat fölé az Erzsébet-kápolnát, a déli oldalhoz a Mária és András tiszteletére emelt kápolnát csatolják, beüvegezése is megtörténik 1518-ra.
Felekezetileg a templom gazdái az evangélikusok és katolikusok között cserélődnek, 1710-től végleg a római katolikus felekezet kiszolgálójává válik. Az 1725-ös földrengés és villámcsapás elementáris pusztítást végez, ezután évtizedekig rom. A kegyelemdöfést az 1878-as tűzvész adja meg, mikor a templom tornya és mennyezete teljesen kiégett. A rendkívül leromlott állapotú építményt egyházi alapból 1879 és 1898 között Steindl Imre felügyelete alatt renoválják. Az 1990-es években teljes körűen felújítják, 2000 óta a Világörökség része.
A Szent Egyed-templom a külső szemlélő részére egyszerű építészeti formákat mutat, falai azonban értékes műalkotásokat és szemet gyönyörködtető finom részleteket rejtenek. A szép bélletes főkapun keresztül jutunk be a templomba. A háromhajós bazilika belsejében a hajókat sűrű bordaosztású boltozat fedi. Tizenegy, máig is teljesen ép későgótikus szárnyasoltára 1460 és 1520 között készült, melyek közül a legértékesebb a Lőcsei Pál mester műhelyéből származó Jézus születése-oltár. Eredeti gótikus a gyönyörű, faragott szentségház, a keresztelőmedence és a kálvária szobrai is, a padsor pedig reneszánsz stílusú.
A neogótikus Szent Egyed-főoltár a XIX. század végén készült Steindl Imre tervei alapján, közepén Szent Egyed, két szélén pedig Szent István és Szent László alakjával. A kórus alatt lógó gótikus csillár különösen érdekes. A szentély két oldalán XV. századból származó padok sorakoznak, melyeket eredetileg a városi tanács tagjai használhattak. A diadalív közepén a magasban a keresztre feszített Jézust láthatjuk egy gerendára állítva, mellette János és Mária, valamint a két lator. A műalkotás valószínűleg a híres Veit Stoss műhelyében készült. A Grünwald testvérek által készített síremlékek közül a legfigyelemreméltóbb az 1529-ben készült Serédi György epitáfiuma.
A torony erkélyéről parádés kilátás nyílik a meseszerű, középkori főtérre. A szép gótikus templomot II. János Pál pápa 2001-ben minor bazilikává avatta, napjainkban a csodálatosan helyreállított történelmi belvárosban középkori bástyák és falak övezte környezetben a főtéren várja látogatóit.
Szöveg forrása: 1
