A Felvidék legmerészebb építésű vára, az Árva folyó feletti függőleges sziklabércen magasodó Árva vára, 400 éve változatlan formában őrzi a Lengyelországba tartó fő útvonalat. A történelmi Magyarország északi határán épült sasfészek ma Szlovákia egyik legnépszerűbb látnivalója.
A tatárjárás idején gyengének bizonyuló favár helyére épült a XIII. század közepén, feltehetőleg templomos lovagok által. IV. Béla királyi váraként már felleg- és középső várrésszel rendelkezik. Eredetileg román, majd gótikus stílusú, a század végén kerül Csák Máté birtokába, ezután Károly Róbert birtokadományaként több gazdát is cserél. Vármegyei székhelyként a következő időszakban jelentősége határvédő erősségként jelenik meg.
Lengyel uralkodók és kalandorok bevehetetlen ellenfele egészen 1441-ig, ekkor kaparintja kézbe Komorowski Péter rablólovag, aki 25 esztendeig fosztogatja és tartja falai közül rettegésben az egész környéket. Mátyás király vet ennek véget, aki a gróf várait sorra visszafoglalva 8000 Ft-ért egyezik ki Árva várának visszavételéről – érdekes adalék, hogy a falait védő harcedzett védők a későbbi fekete sereg alapját jelentették királyunk számára. Corvin János és a Szapolyaiak igazgatása után a sziklavár meghatározó tulajdonosa a XVI. században a Thurzók.
Fényes korszaka kezdődik ekkor, roppant uradalmainak köszönhetően széleskörű újjáépítések során reneszánsz stílusban pompázik, mai külsejét 1611-re éri el. A Thurzók kihalása után nemcsak a hanyagság rontja állagát, de egy A vár életében a legnagyobb természeti katasztrófa az 1800-as évi tűzvész, amikor az a lángok martalékává vált. A vár megmentésére irányuló terjedelmesebb újjáépítési munkálatokra csak a második világháború után került sor. Több nekirugaszkodás történik a helyreállítását illetően, a várat egészen 1920-ig lakják, utolsó tulajdonosai az Erdődy és a Pálffy család. Igazán hatékony munka azonban csak a II. Világháború után történik. Állami tulajdonként a karbantartási és rekonstrukciós munkák révén szépen gondozott nemzeti emlékhellyé vált. A vár látogatása A szabálytalan alaprajzú, belső tornyos várak csoportjába tartozó árvai vár tulajdonképpen három szinten emelkedik.
A vár építészettörténetét tekintve a XVI. század második felében, a Thurzók alatt kiépült az alsó vár, mely urainak, később az uradalmi tiszteknek adott otthont, ma kerektornyában a levéltárt őrzi, melynek értékes része Thurzó György nádor és fia családi dokumentációja. A vár belső termeit, tornyait, bástyáit a csak szlovák nyelven vezetett túra keretében látogathatjuk. A már a XIX. században a falak közé költöző Árvai Múzeum különböző kiállításai, őszintén szólva nem túl érdekfeszítők, itt kapott helyet a természettudományi gyűjtemény is: a környéken honos állatok preparátumai, gazdag ornitológiai tárlat, ásvány és erdészeti tárgykörű ritkaságok.
A történelmi kiállítás a várkomplexum és tulajdonosai történetét mutatja be, főként a környékbeli kastélyokból gyűjtött többnyire XVIII.-XIX. századi bútorokkal berendezett termekben. A felső szinteken kisebb néprajzi kiállítás mutatja be a helyi folklórt. Az alsó vár alatti kápolna a Thurzó-család sírboltja, melyben megcsodálható a családfő carrarai márványból faragott életnagyságú szobra. Szlovákia egyik legjelentősebb reneszánsz kegyemléke ez (1616). A vár legmagasabb tornyából, 112 méterrel a folyószint fölött, káprázatos kilátás nyílik. A vár kútja 91 m mélyre nyúlik bele a sziklába.
Az utóbbi időkben egyre népszerűbbek a színpadi előadások kísértetek megjelenítésével, ami az éjszakai várlátogatás keretében kap helyet a főszezonban.
