A várat a XIV.-XV. század fordulóján Zsigmond király építtette, az Által-ér vizének felduzzasztásával pedig kialakította az Öreg-tavat. Később Mátyás király reneszánsz szellemben átalakíttatta és bővíttette, csinosította tovább. A vár ekkor élte fénykorát, európai eseményeknek adott otthont, a kor humanistáinak gyülekezőhelye volt. Mátyás király kedvenc pihenőhelye lett Tata, a gerecsei vadászatok alkalmával szívesen időzött falai között.
1510-ben országgyűlést is tartottak itt, a török 1543-ban vette be a várat és felégette. A török hódoltság alatt többször is gazdát cserélt. A császáriak egy korszerű olaszbástyás erőddé építették át. A stratégiai helyen lévő végvárat nem kímélték a harcok, ostrom ostromot követve, végül a török végleges kiűzése után elveszítette hadászati jelentőségét, bár a kuruc időkben Vak Bottyán dunántúli támaszpontja lett és 1707-ben a Habsburgok elfoglalták, majd le is rombolták.
1727-ben az Esterházyakhoz került a vár és egészen 1945-ig maradt a család tulajdonában.
A XVIII. században Esterházy Miklós nagyszabású barokk palotát terveztetett a vár helyére, Fellner Jakabbal, de anyagi okok miatt végül is nem bontatta el az egész várat, hanem mellette építtetett fel egy szerényebb kastélyt, a ma is álló Esterházy-kastélyt. Az akkori építkezések tanúja a vár udvari kőhidas főbejárata.
A vár mai képe az 1815-ben kezdődött átépítés során alakult ki, Charles Moreau tervei alapján romantikus stílusban építették át a várat, ekkor készült el, Schmidt Frigyes tervei szerint a neogótikus, tóparti homlokzat is.
Az eredeti állapotában négy saroktornyos épületnek mára csak a keleti tornya áll, az udvari főbejárattól a romterületen jól kivehetők a vár négy saroktornyának és az azokhoz csatlakozó palotaszárnyaknak az alapfalai. A várkastélyt három sarkán olaszbástyás, a negyediken körbástyás vízivár veszi körül. Ez az egyetlen magyarországi vár, melyet az eredeti vízárok-védelmi rendszer övez.
Szöveg forrása: 1
