December 16-án élettel telt meg az esztergomi Bazilika Várkápolnája: hét új magyar fiatal tette le az Őrzők esküjét az épület gótikus falai között. Az esemény után Kemencén tartottuk évzárónkat, ahol valamennyi KÉRA-tag együtt ünnepelt.
Az esztergomi őrzőavatáson a határon túli és anyaországi fiatalok arról tettek fogadalmat, hogy – az Őrzők Szövetségének tagjaiként – a nemzet és a haza gyarapodását fogják szolgálni. A tizenhét pontos eskülevélben olyan értékek szerepelnek, mint a magyar nyelv ápolása, a magyar hagyományok őrzése, megtartása, a nagycsaládos életformára törekvés és a vallás gyakorlása, valamint a történelmi egyházak támogatása. Emellett arra is gondot viselnek, hogy a többi Őrzőt összetartsák.
A hét új Őrző Bence Norbert, Bence Kamilla, Cseh Dávid, Edmár Attila, Makusin Viktor, Orvos Dóra, Pacsura Dávid és Žemlička Adrián. Nagy öröm, hogy velük együtt immár 64 Őrzőnk van!
„Az eskütételnek köszönhetően az Őrzők Szövetségét erősíthetem, ahol a tagságnak közös az értékrendje, és a magyar nemzet és kultúra iránti szeretete, elköteleződése” – mondja a Felvidékről származó Žemlička Adrián.
Őrzőnek lenni nagy felelősség: csak az tehet esküt és kaphatja meg ezt a címet, akinek valódi elköteleződés áll a szándéka mögött. Hogy szerepük ma mennyire fontos, azt mutatja egy vészjósló adat: az előrejelzések szerint 2043-ra kilencmillióra csökkenhet a magyarok száma, figyelmeztetett a jövőre az őrzőavatáson a KÉRA alapítója, Tarnai Tamás is.
KERETBE:
„Magyarságomat, magyar önazonosságomat életem során folyamatosan erősítem és halálomig megtartom, magyarságomat minden körülmény között büszkén vállalom.
A jövőbe minduntalan kétely nélkül, nagy hittel és reményteli bizakodással tekintek, s megteszek mindent, hogy jó dolgokat cselekedjek szeretteimmel, embertársaimmal és nemzetemmel. Hiszem, hogy az összefogás, a kompromisszumkeresés és az összetartás fogja meghatározni a magyar nép lelkületét a jövőben. Őrzőként példával járok elől ennek az új szemléletnek az elterjesztésében.” – Részlet az eskülevél első két pontjából
Múltidézés, tánc és ének
Az őrzőavatást követően gyönyörű környezetben, egy havas fák közt megbújó kemencei panzióban folytatódott az ünneplés, ahol a tavalyi évben is tartottuk évzárónkat. Estére már duplaannyira duzzadt a társaság, korábbi őrzők is csatlakoztak.
A bőséges vacsora előtt Morva Mátyás tartott érdekes előadást arról, hogyan élte meg egy felvidéki pap 1956 véres eseményeit. Az egegi Danis Lajos naplóbejegyzéseiben részletesen dokumentálta a magyarországi történéseket. Mátyás azt tervezi, hogy könyv formájában is közreadja kutatásait, kíváncsian várjuk!
Az előadás és a lakoma után táncházban jártuk le a vacsorát, amihez a moldvai népzenét játszó Kicsi Macska Zenekar adta a talpalávalót.
A hófödte dombra még a wifi sem ért fel, de a térerő a legkevésbé sem hiányzott: dolgozott helyette közösségi erő. Az újabb tagoknak lehetőségük volt a régieket megismerni; kisebb-nagyobb csoportokban zajlott az eszmecsere, tíz óra körül pedig énekszó csendült fel a teremben – egy népdalt tanított meg a többieknek a KÉRA egyik lelkes tagja.
Másnap reggel, a közös reggelit követően nemcsak szép emlékekkel, hanem új ismeretségekkel, kezdődő barátságokkal tértünk haza. A csapat összetartását és az őrzők szándékának komolyságát mutatja, hogy senki sem indult útra egyedül, még a legtávolabbról érkezők hazajutásában is segítettek. Az új Őrzők pedig még egy pontnak eleget tettek, amely a nagycsaládos létre törekvést hirdeti: a várkápolnában valójában nem heten álltak az összegyűltek elé. A legifjabb KÉRA-tag édesanyja méhében hallgatta a lélekemelő szavakat.
Képek: Morva Mátyás, Bence Kamilla, Farkas Szilárd, Fekete Fanni