Kárpátalja történetében kutatva újabb és újabb csodálatos legendákra bukkanunk. Egy ilyen
kötődik Kárpátalja legnagyobb, és legnépszerűbb hegyi tavának, a Szinevér-tónak a
keletkezéséhez is.
Réges-régen a környékbeli hegyeket, és mezőket birtokló grófnak meseszép leánya volt, akit
Szinynek hívtak. Az öregek úgy mesélik, Szinnynek olyan kék szeme volt, mintha Kárpátalja
egészének össze kéksége összegyűlt volna benne. Innen kapta nevét is: a Szinye ukránul
kéket jelent. Egyszer a gróf úgy döntött, saját maga győződik meg róla, hogy a pásztorai
rendesen dolgoznak-e, ezért elindult a hegyekbe lányával együtt. Míg apja a munkát
felügyelte, Sziny a mezőket járta, virágokat szedett élvezve a napsütést. Egyszer csak egy
gyönyörű dallamra lett figyelmes. A réten egy ifjú pásztor Vir játszott a sípján. a lány
olyannyira elbűvölte, hogy este lett mire elbúcsúztak egymástól. Búcsúzáskor megesküdtek,
hogy titokban találkozni fogak egymással, és ahogy az lenni szokott egymásba is szerettek.
Amikor a grófnak tudomására jutott, a titkos románc, iszonyatos haragra gerjedt, és
megölette a fiút: amikor a fiú a sípján játszva várta a lányt, a gróf emberei egy hatalmas
követ gurítottak rá. Amint a leány erről tudomást szerzett, rohant erdőkön, hegyeken át a
tett színhelyére, ott átölelte a legényt eltakaró követ, és zokogott. Csak sírt és sírt, folytak a
könnyei átölelte a követ, és napokon keresztül csak siratta szerelmét, míg könnyei tóvá
duzzadva elnyelték az egész rétet, és magát Szinyt is. A környékbeli tavat a szerelmesekről
Szinyevirnek nevezték el, a tó közepén lévő kis sziget, pedig Sziny, és Vir kősírjának helye.
Maga a tó Ukrajna legmagasabban fekvő hegyi tava, és a Szinevéri Nemzeti park északi
részén található. Két hatalmas hegyorom, az 1719 méter magas Sztrimba, és az 1707
méteres Negrovec határolja a madártávlatból emberi szemnek látszó tavat. Innen származik
a tó népies elnevezése is: Tengerszem. Az erdők szempillaként övezik Szinyevért, a tó
közepén lévő sziget pedig szemlencséhez hasonló illúziót kelt. Nem csoda, hogy tavat számos
legenda övezi. Egy ősi monda szerint a tó mélyén egy csodaszép tündér lakik, aki
varázserővel ruházta fel a tavat. Turisták ezrei keresik fel Szinyevért, hogy megmártózzanak a
vízben, mert a hiedelem szerint annak bűvös vize kisimítja a ráncokat és széppé teszi a bőrt.
A tó jégkorszak utáni időkben keletkezett, körülbelül tízezer évvel ezelőtt. Egy földrengés
következtében a lezúduló kőtömeg elzárta az itt átfutó patak útját, és a tengerszint feletti
989 méteren kialakult a mintegy öt hektáros tó. Átlagos mélysége 8-10 méter között
váltakozik, de a tó legmélyebbi pontján eléri a 22 méter mélységet is. Elnevezése ruszin
eredetű. A ruszin Szinevir első tagja sötétkéket, utolsó tagja örvényt jelent. Ezt az elnevezést
először a Felsőszinevérnél folyó Talabor folyóra használták, csak később vált a folyó fölött
elhelyezkedő tó nevévé.
A még érintetlen természet megóvása érdekében a Szinevér csaknem negyvenezer hektáros
környezetét 1989-ben nemzeti parkká nyilvánították. Növény és állatvilága rendkívül
változatos, sok a ma már csak itt előforduló faj. Az itt élő növényfajok közül negyven
az állatfajok közül tizenegy őshonos. A park területén megtalálható a medve, hiúz, farkas, borz,
és a szalamandra, a hegyi folyókban őshonos a szivárványos, folyami és tavi pisztráng.
A nemzeti parkban található Faúsztatási múzeum Európában egyedülálló. Olyan
hitelességgel ábrázolja ezt a ma már eltűnőben lévő mesterséget, hogy azt hihetnénk a
faúsztatók bármelyik percben visszatérhetnének.
A Szinevéri tó egyes nézetek szerint végveszélyben van. A hegyről leomló hordalék
folyamatosan tölti fel a medrét, évente közel ötven tonna törmelékkel csökkentve annak
vízszintjét. a geológusok már keresik a megoldást a folyamat lassítására, Kárpátalja
tengerszemének megőrzésére, hogy az ősi mesék tovább élhessenek az emberek
emlékezetében.
Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szinev%C3%A9ri-t%C3%B3
http://www.karpatutazo.hu/latnivalok/termeszeti-latnivalok/felsoszinever-okormezoi-
jaras/szineveri
Kállai Szabolcs, Bíró András, Köteles Viktória. Kárpátalja száz csodája