alapítvány

Szatmárnémeti - Pannónia Szálló

 

Szatmárnémeti egyik legemblematikusabb szecessziós épülete az egykori Pannónia Szálló, ma Dacia Szálló. Története 1897-ben kezdődött amikor a városi elöljárók körében olyan ötlet vetődött fel, hogy Szállót és Vigadót kéne építeni Szatmárnémeti főterén. A terv legnagyobb támogatója az akkori polgármester, Hermán Mihály volt. Úgy vélte, hogy az új épületeknek köszönhetően a város fejlődni fog.

1897-ben pályázatot hirdettek a az új szálló megtervezésére, aminek legfontosabb feltétele az volt, hogy az épület magyaros jellegekkel bírjon. A 11 beküldött mű közül végül Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc alkotása került ki nyertesként. Ez az építészpáros több magyar jellegű épületet is tervezett már akkora, mint például a nagybányai István-király Szálloda és Vigadó, valamint a debreceni Vármegyeháza.

1900-ban a Műemlékek Országos Bizottsága úgy döntött, hogy a régi törvényszéki épület nem képez kiemelkedő emléket, így lebontatták azt, és 1901-ben meg is kezdték az új szálló alapjainak kiásását. 1901. május 11-én elhelyezték az alapkövet. 1902 májusában már sor került a belső munkákra, és a tulajdonképpeni építkezés ezennel befejezettnek volt tekintve. Makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. A 20. században rengeteg képeslapon, bélyegen megjelent.

Az épület a magyaros szecesszió kiemelkedően szép példája, Szatmárnémeti egyik emblematikus épülete. Értéktárba való felvételének fontosságát különösen indokolja az a tény, hogy az utóbbi években privatizálták, a tulajdonos elhanyagolta a felújítását és így az építészeti értékekben szegényes város veszélyeztetett műemlékei közé került.

 

 

Szöveg forrása: 1

Képek forrása: 1 2 3 4