alapítvány

A legdélibb magyar falu - Székelykeve

 

Székelykevének nincs igazi műemléke, kastélya, történelmi emlékhelye, és a környéken kevés a természeti látnivaló is. Felbecsülhetetlen érték azonban a lakosság szellemi öröksége, a tájszólásos, kitűnő állapotban konzerválódott bukovinai székely nyelvezet, a jellegzetes népszokások, bukovinai eredetű népdalok és a gazdag anekdotakincs.

 

 A falu története az 1764. évi madéfalvi vérengzéssel kezdődik. A „siculicidium” (székelyölés) utáni években a csíki, háromszéki és aranyosszéki falvakból elmenekült lakosságból, a ma már Romániához és Ukrajnához tartozó Bukovina területén öt magyar falut alapítottak és népesítettek be: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát.A Bukovinában 1774-től megtelepedetteknek már az 1880-as években megkezdődött az elszegényedés előli szakaszos, kényszerű elvándorlásuk. Első kirajzásuk 1882–83-ban történt meg. Tisza Kálmán kormánya felkarolta a kitelepülők ügyét, akiknek az Al-Duna szabályozásának idején lecsapolási munkákat ajánlottak, és akik töltésépítőkként telepedtek meg a délvidéki Pancsova és Kevevára közötti szakaszon. Három ma is létező települést alapítottak: Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és a ma is magyar többségi lakosságú központjukat (mintegy 86%-a magyar), Székelykevét. A falu ma Európa legdélebbi magyar települése. 

1990-ben közel 4000, ma már alig 2000-2500 lakosa van. Nagy többségük székely magyar, valamint palóc származású. A többi magyarul beszélő katolikus bolgár (paltyán vagy paltyén), és kevés szerb család. A falu színmagyar általános iskolája diákjainak létszáma a történelem zivatarai során állandóan változott. Fénykorában, az 1956 körüli években például több mint 800 diákja is volt! Ma a munkanélküliség és a kényszerű elvándorlások következményeként csak 150. De Székelykeve mai nehéz életkörülményei ellenére megőrizte kultúráját, jókedvét, a székely góbéságok sajátos ízét, és megmaradásra sarkalló tettre vágyását is.

 

A bukovinai székely közösség, az erdélyivel való évszázados elszakítottság következtében jól megkülönböztethető, jellegzetes kultúrát alakított ki. Bukovinából magukkal hozott népi hagyományaik igen archaikusak: többek között középkori eredetű balladákat, keserveseket, a lakodalmi szokások gazdag tárházát, farsangtemetést és igen szép székely-bukovinai tájnyelvet őriztek meg. Karácsonyi szokásaik közé tartoznak a karácsony böjti gyermekkánták és a huszárjárás, a felnőtt legények betlehemes játéka, melyet sokáig nem adtak elő, de az 1990-es években felújították, és azóta minden évben betlehemeznek karácsony és újév között. Az al-dunai székely népdalkincs gazdagságát Kiss Lajos népzenekutató fedezte fel. Az 1940-es évek elejétől az 1960-as évek végéig gyűjtött a három székely faluban, köztük Székelykevén is.

Egykor olvasó-, és gazdaköre, dalárdája, színjátszó-, és népitánccsoportjai működtek. Ma a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület és a Varrocska kézműves csoport tevékeny. Így a székelykeveiek rendszeresen fellépnek a délvidéki kulturális rendezvényeken. Jellegzetes népi táncaikat, a legényes és páros silladrit, és a hétfélésnek nevezett táncrendet mindmáig előadják. A bonyhádi székhelyű Bukovinai Székely Szövetség e népcsoport más és más vidékekre történt kirajzásait erős kapcsolati egységben tartja. A szövetségnek tagjai az al-dunai székelyek, így Székelykeve is.

 

A falu népéletéről, jelenkori állapotáról három nagyszerű dokumentumfilm készült, múltjáról, életéről, küzdelmeiről az elmúlt évékben négy könyv is született. Helyi kiadvány a Székelykevei Igaz Szó című, havi rendszerességgel megjelenő közlöny.

Szellemi értékein kívül természetesen tárgyi/építészeti érdekességei és értékei is vannak. Ez az épített örökség természetesen nem vetekedhet az ismert délvidéki kincsekkel, azonban rendelkezik különleges vonásokkal, mint például a hármasosztatú „kincstári” parasztházak. Székelykeve gazdagon felszerelt tájházát 2010-ben nyitották meg. A kincstári (telepes) házakon kívül a gazdag német polgári házak is megcsodálhatók. Az 1889 és 1892 között neogótikus stílusban épített, gazdagon felszerelt Szent István-plébániatemplom kertjében két ízben is avattak kopjafaemlékművet.

 

A faluról bővebben az alábbi videóban tájékozódhatnak:

 

 

forrás: www.youtube.com

 

 

Forrás: értéktar.rs a cikk itt, a kezdőkép itt érhető el.