alapítvány

A vereckei honfoglalási emlékmű

 

A Vereckei-hágó a magyar nép történetének egyik meghatározó helyszíne: 895-ben őseink többsége ezen a hágón keresztül érkezett meg a Kárpát-medencébe. A későbbiekben a mongol-tatár hadak szintén az Északkeleti-Kárpátok eme szakaszán léptek be a Magyar Királyság területére, hogy végigpusztítsák országunkat. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc Lengyelországból ugyanitt érkezett meg szülőhazájába, majd itt hagyta el örökre szeretett földjét. Az első és a második világháború idején is jelentős harcok dúltak ezen a területen.

A 839 méteres magasságban fekvő Vereckei-hágón először 1881 szeptemberében állítottak fel egy négy méter magas kőoszlopot a honfoglalás emlékére Pum József megyei királyi főmérnök és Buzáth Károly járási főszolgabíró közreműködésével. Oldalán 4 különböző oldalán 4 márványtábla volt látható  melyekközül az egyiken Kóródi Sándor egy kis rövid időmértékes verse volt olvasható:

 

„ Honfi e bércormon,
szíved hevesebb dobogása jelzi,
hogy ősi honod drága határa ez itt.
Itt hangzott egykoron riadó csatakürtje Lehelnek.
Nagy Rákóczink itt hullata búcsú könnyűt
Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipkebokorba
Oldozd meg saruid: Szent hely ez itt, ahol állsz”

 

 

Öt évvel később, a millennium évében Erdély Sándor igazságügyi miniszter felavatta Drawek Ede szobrászművész Bereg vármegye felkérésére készült alkotását, a négy méter magas, alul hasáb alakú, felül gúlaszerű gránit obeliszket. Az alsó részen négy márványtáblát helyeztek el, amelyeken Kóródi Sándor verse mellett az emlékmű felállításnak körülményeit írták le.

Trianon után a táblákat eltávolították, de az obeliszk a helyén maradt, majd 1939 júniusában a felújított emléktáblákat újraavatták. A szovjet csapatok megérkezésével először a táblák, majd nem sokkal később a gránitoszlop is eltűnt, és az egyik közeli faluban szovjet katonai emlékművet készítettek belőle. Az eredeti emlékmű helyén jelenleg egy ukrán emlékmű található, amely a szicsgárdistáknak állít emléket, akiket – az azóta megcáfolt ukrán történelmi elmélet szerint – Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor a magyarok végeztek ki. Azóta kiderült, hogy a magyarok kitoloncolták a rájuk támadó gárdistákat, és a lengyelek végezték ki Őket ott helyben.

 

1996-ban a honfoglalás 1100. évfordulóján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezésére el kezdtek építeni egy emlékművet, amelyet politikai okok miatt az ukrán nacionalisták nyomására nem engedték felépíteni az eredeti helyén, hanem 700 méterrel arrébb kellet felállítani, egy tisztáson, hogy ne zavarja a szicsgárdisták emlékművét. Az avatás napjáig is csak egy torzó készült el, amit nem sikerült felavatni, ugyanis az úton rendőrkordont állítottak fel, ezzel megakadályozva a magyarok feljutását, míg a Galíciai oldalról a szélsőséges ukrán pártok aktivistái felmentek, és jelentősen megrongálták az emlékművet. 2008 tavaszán azonban találkoztak az Ukrán és Magyar államelnökök és megállapodtak abban, hogy befejezhetik az emlékművet, illetve, hogy a Munkácsi várra visszakerülhet a turulmadár. Ez még az év áprilisában megtörtént, de sajnos az eltelt egy év alatt már háromszor is megrongálták az emlékművet.

 

Az alkotás Matl Péter munkácsi magyar művész tervei alapján készült, és több szimbólumrendszert vonultat végig. Az egyik motívuma az életfa-istenfa motívum: a kehelyből 7 virág nő ki. A kehely jelen esetben az oltárkő a 7 tömb a 7 törzs. Az oltárkő mindkét oldalán kereszt van kifaragva. Érdekes még az, hogy a művész a hat alsó tömböt a turul szárnyaiként, a felsőt a törzseként értelmezi, míg a belső üres rész Emese a / a monda szerint Emesét álmában egy turulmadár termékenyítette meg, ebből született meg Álmos és a magyar nemzet. A turul Solaris szimbólum, azaz a Nap megtermékenyíti a Földet. A középen látható oltárkő a vérszerződés kelyhét szimbolizálja, amelybe a hét vezér a vérét összefogta, s ebből született meg a Magyar nemzet.

 

 

Szöveg forrása: 1 2

Képek forrása: 1 2 3 4