alapítvány

Az ákosi református templom

 

Ákos református temploma a középkori Magyarország familiáris alapítású monostorainak igen korai mintapéldája, csupaszon álló vörös falai és két tornya monumentalitást sugározva uralkodik környezetén. Az erdélyi Szatmár megye egyik legrégebbi temploma. Ez az impozáns, a múlt századfordulón hozzáértéssel, igényesen felújított, eredetileg négytornyúra tervezett, sok évszázad viszontagságait átélt, átvészelt románkori templom nemcsak egyháztörténetünk, hanem nemzetiségünk, az egész magyarság történelmének fontos, értékes, ritka tanúja. A román kori műemlék festett népi motívumaival a térség legértékesebb építészeti épületegyüttese. A hagyomány úgy tartja falait lehetetlen bevakolni - vöröslő téglafalai monumentális hatást kölcsönöznek a monostortemplomnak.

 
A Szatmárnémetitől 41 km-re, a Kraszna jobb partján elterülő Ákos egykori monostora révén Ákosmonostorként szerepelt a múltban. Az eredetileg a Szent Benedek rendhez tartozó templom a XII. században épült, alapja a Beszterce közelében található harinai temploméhoz hasonlatos. A kezdetekben az épület és környéke elsősorban az Ákos nemzetség temetkezési helyszíneként szolgált. Magas tornyai a birtokló nemzetség magas rangjáról is tanúskodnak.

 

Bár pontos adat nem áll rendelkezésre, de valószínű, hogy a helyi közösség elsőként lett reformátussá. Az Ákos nemzetség egészen a XV. századig a Közép-Szolnok vármegyei birtokos, Ákosmonostor ekkor már mezővárosi rangra emelkedett. Az utód nélkül múltba vesző família kezéből kisbirtokosok tulajdonává lett. A templom nehéz idők tanúja az elkövetkező évszázadokban, 1642-es kiégése után hiába újítják fel, a török ismét lángokba borítja. Földrengés és tűzvész sújtja állandóan, hosszú évtizedekig tető híján a szabad ég alatt tartják istentiszteleteit.

 

1896-1902 között Schulek Frigyes (a budai Mátyás-templom átépítője) vezetésével restaurálják. Ekkor az eredeti román stílusnak nem megfelelő barokkos tetőt kicserélték, a nyugati bejárat timpanonos előcsarnoka is ekkor készült, lombard kapuzati stílusban, így lett az épület egységes stílusú. 1953-ban műemlékké nyilvánítja a román állam. 

A templom anyaga javarészt tégla, a kapuk bélletei, a pillérek párkányai és az oltárfülkék kerete faragott kő (ornamentális díszítés nélkül). A hagyomány szerint a templom falait lehetetlen bevakolni. Az évszázadok alatt többször is bevakolták, de a vakolat lehullott, a téglafalak visszanyerték eredeti szépségüket.

A templom bazilikális háromhajós teste kereszthajó nélküli. A templom nyugati részén toronypár magasodik. A templom díszítése a református templomokra jellemzően, meglehetősen visszafogott, nyugodt méltóságot árasztó. A templom berendezése a XVIII. században készült, festett padjai népies motívumokkal díszítettek. Szép a XX. század eleji orgonája, melyet teljesen felújítottak a közelmúltban, valamint említésre méltó még 1742-ben és 1924-ben öntött két harangja.

 

Szöveg forrása: 1 2

Képek forrása:1 2 3 4